egy csipet

2015\12\12

,,Harakiri,, túra a magam módján

Időközben hazajöttünk Indiából, de erről majd később, mert amint időm engedi, folytatom az india élmények irását is. Sikerült munkát lelni, folytatjuk az ausztriai szezonmunkát, igy visszacsöppentünk az alpokba, mégpedig Hintertux elé, Vorderlanersbachba. Akklimatizációs túraként azonnal eldöntöttem, egyik nap vagy lefele, vagy vissza lesétálom a Mayrhofen-Vorderlanersbach utvonalat. Végül visszafelé sikerült, mert nem birtam időben elstartolni tőlünk, és fontos volt még munka nadrágot lelnem a közeli kisvárosban, ezért, gondoltam én, bőven van időm estébe is hazasétálni. Így is sikerült. Kellemesen megrakott táskával (kezdő nagy bevásárlás tartalmával-mosópor stb) neki is indultam fél3 után. 

Tudtam nagyon jól estébe fogok belefolyni, mivel itt van mindig dél körül pár óra szünet a boltoknál, és délután nyitnak ki vissza, nekem meg még mindenképp be kellett szereznem egy gázt a főzőnkhöz (mellékes de érdekes, hogy túra-és sí régió, de a túraboltok nem tartanak sehol gázt...egy sima szerszámüzletben tudtam csak venni). Na eztán start haza. Persze tudni kell nem sok kondim van most, mivel megeröltető túrákat nem tettem egy ideje, vagy ha igen csak vizszintesen....hát kissé eltunyultam. Sebaj, kezdetnek megteszi ez a kb 13 km-es túra is, ami utólag nézve a kétszer elég kemény felsétával megvolt ca 1200m szint (ez nem tudom valós e, még rendes térképpel utánna kell számolnom, de tény, majdnem hazáig csak felfele jöttem-közben volt egyszer egy erős ereszkedés Finkenbergnél, aztán kellemes kaptató végig fel a már faluhatárban lévő parasztgazdaságokig...)

Az ut erdőben indul, kellemes szintemelkedéssel, szerpentinnel, majd kerül be a völgyünk felé az út, itt találtam az útra legjellemzőbb kiirást ,,Harakiri-Hill,, :D betalált....

img_20151211_152057.jpg

01_kicsi.jpg

Az út szép tágas erdőirtott részen megy tovább, innen a környező 3ezresekre és Mayrhofenre nyújt kilátást, ezután jön egy erdei ösvény két vízeséssel, majd egy megintcsak erdőirtott rész, de étkezőasztalokkal, és két fa-nyugággyal a napozni vágyóknak. Innen megindul az út lefele, Finkenbergbe, majd a falu határában irány vissza föl, a ,,Gletscherblick,, nevű apartmanházhoz.

02_kicsi.jpg

03_kicsi.jpg

A félórás kaptató után tágas beton út kezdődik, lassú folyamatos emelkedővel, egészen a mi falunk közelében lévő legelőkig és parasztházakig. Itt van egy rész, ahol a patakon át kell kelni, majd a tábla újra elküldi a túrázót felfele egy legelőn (én itt kissé bénáztam, mivel az ut nem látható, egy tavalyi kisebb ár végig lemosta-kimosta a partszakaszt a táblával együtt, itt kissé elakadtam így csak találomra felmásztam az egy darab lakott ház fénye felé. Itt lehet ujra az utat megfogni (biztos az út valahol szépen tovább megy, ezt nem tudom,majd egyszer nappal is visszamegyek. Ezután már lightos leséta (ha nincs hó és nincs lefagyva...ahogy nálam volt) a faluba. A falu előtt még teljesen levisz az ut a fő utig, majd innen be a faluba. 

Kellemes kezdő túra volt, végig kb 1300-1400meter magasan. Gyönyörű panorámaut, föleg annak aki fotózik, és ahhoz keres helyet, akár estére is :) Én majd még sível kiprobálom ha behavazik, de egy biztos azt az ötletemet h majd lesétálok boulderezni Mayrhofenbe ezen az uton elvetem :D mivel kb 4-5 órás séta így inkább egy kellemes fél napos turának alkalmas. 

04_kicsi.jpg

05_kicsi.jpg

06_kicsi.jpg

07_kicsi.jpg

 

2015\09\19

Wellnesshet Puriban es a Satapadai ,,orratlan,, delfinek

Puriban egy regi maharadzsa häzät välasztottuk szälläsnak a nagy India utikönyvünkböl.Elöször csak ket estet mondtunk, majd mindig vältoztattunk, igy lett majdnem egy het. Itt nagyreszt bent voltunk, vagy az oceänpartra setältunk le. Elsö este lättunk ket hatalmas feher baglyot, es sok sok räkot. A hetunk bevallom tvzessel telt es kommunikäcioval, mert volt wifi. Az etelek szuperek voltak, a konyhäsunk es az alkalmazottak kedvesek, senki nem nyaggat minket vegre borravaloert es plusz penzert. Tisztasäg van, es sok sok regi tärgy, kep, butor. 

A het vege fele kimereszkedtünk es elmentünk a Konark Sun Tempel-be, ami kisebb volt mint värtuk, es felujitäs alatt ällt. Itt gyorsan ätrohantunk rajta, majd a keszülö vihar elöl vissza, de meg gyorsan sikerült a parton is fotozni. 

Puri utän fäjoszivvel älltunk toväbb Satapada iränyäba a Chilika to melle. Itt egy ejszakät szälltunk meg, es rögtön erkezes utän megneztük a helyi kis muzeumot az itteni elövilägrol. A to sosvizü es a mai napig elnek benne kis ,,kerekfeju,, delfinek. Naplemente elött kihajoztunk, a legenyseg segitokesz volt, mindenki a delfineket kereste, es lässatok csodät, marha nagy szerencsenk volt, lättunk. Innentöl meg kergetözes volt a javäbon a tavon, mi mentünk utännuk, ha elvesztettük szemelöl öket akkor lelassitottunk värtunk, majd ha elöbukkantak iräny utännuk. Nagyon sikeresen telt a nap, este megkajältunk a kisse koszos etteremben es a teraszunkra szokott 3 kiscicät üldöztük hätha meg tudjuk öket simogatni. Volt az udvarunkon varänusz, este megjelentek a repülökutyäk. Mäsnap vettünk a local kishajora jegyet es helyiekkel iräny a mäsik part, Barkul (potom 3 ora). 

Meg aznap is lättunk delfint, majd mär csak haläszhälokat es madarakat. A haläszhälok között egy ut vezetett ät a tulpartra, en gondoltam arra is emiatt a delfinek fixen be vannak szoritva Satapada fele a parthoz közel, igy tutira lehet öket lätni. Nem tudom ez az elgondoläsom valos e. A tulparton mär nem volt ennyi kereszt-haläszhälo, kikötöttünk, jegyet sajnos nem kaptunk toväbb Vizaqba, emiatt a közeli, ugyancsak väros älltal fenntartott hotelben szälltunk. Eddig mindig megegettük magunkat ezzel a välasztässal, most vegül jol sült el. Viszonylag tiszta szoba es fürdö, emeleti szoba terasszal a tora. Meg sört is tudtunk estere keriteni, majd bagolyfotozässal töltöttük az idöt, mert kettöt is lättunk es az egyik a közelben lämpafenynel maradt. Sajnos ertekelhetö szep kepet nem tudtunk kesziteni rola. Mäsnap toväbbälltunk Brahmapurba, ahonnan rögtön a következö faluba siettünk, Golpua-ba. 

2015\09\19

A vadászkastély és a krokodilok

Chandbali dohos városi üdülöjében szálltunk meg. Ezek több helyen is megtalálhatóak indiában, hasonló funkciót töltve be,mint otthon a régi üdülök. Viszonylag olcsòk, föleg indiai turisták szállnak meg vagy akik munka miatt érkeztek ide. Kis menza szerüséggel, kerttel,udvarral. Itt keritettünk Juli vegen par napra szobát,mivel ez volt az egyetlen utbaesö nemzeti park ami kinyit November elött (a legtöbb a monszun ideje alatt zárva van, vagy nem javasolt a látogatása). Az elsö par napban a faluban sétáltunk, egyik alkalommal megint halálra ilyedtünk egy varánusztól a falu közepén, amit nem vettünk idöben észre. Persze rá is némi szivbajt hozhattunk mert olyan gyorsan visszamászott a susnyásba, hogy már megint nem volt idönk lefotozni.

Egy másik alkalommal a falu szelen sétáltunk ki a közeli hidig, ahol embertömeg állt és bámult le a földekre. Mire odaértünk kiért a rendör is aki a frissen kiemelt vizihullát elemezte par helybélivel. A Kolkatai ut alatt is lattunk egy halottat a sinek között,mert lassitott a vonat, itt is csak egy kisebb tömeg volt két jegyzetelö rendörrel.

Sokkolodtunk kicsit,majd vissza a romantikus csotanyos szobába. Itt nem vittük tulzásba a fürdest mert a fürdöbe is mindig ovatosan mentünk be és zártuk. Konkrétan egy szep csotányunk volt. A legtöbbször már délután aram nélkül maradtunk, volt,hogy este beadtak némi gyufát és gyertyát vagy felfutott valaki,sikerült kivitelezni este 9re a vacsit. Ez itt normalis, az indiaiak elég késön esznek.

A sokadik napon kaptunk jótanácsot egy másik hotelestöl, a közelben van egy régi Britt vadászkastély, érdemes megkeresni. Amint átértünk a hidon, gyalog folytattuk, a következö kis falu össze is futott a tiszteletünkre. Egyikük azonnal fel is csapott idegenvezetönek és körbevitt minket, megmutatta a templomjaikat. Egy másik meghivott minket teára, itt már az egesz falu minket bámult, majd hozattak a gyerekekkel három müanyag szeket és leültettek minket az utca közepèn. A kezembe adtak alig 2hònapos csemetejüket és fotozkodtak velem. Persze várhatò volt, a pici az ölemben ültében bepisilt,megmoslygás volt de semmi más ez itt normal is. Kesöbb láttam az anyját is lepisilte,mikor érezte haláli nyugalommal csak eltartotta a picit magátòl. Miután megteáztunk elbucsuztunk,irány a kastely. Idegenvezetönk továbbra is velünk jött,kalauzolt. Az Iskola diakjai üvöltve integettek, üdvözöltek minket. A következö templomot direkt kinyitották nekünk, elöször csengetni kellett majd vmi levelet rágni és közben még a hajad felé felfele az arcod végigsimitani, utánna belephetsz a templomba. Nagyon kedvesen probálták magyarázni mit kell tenni mi viszont nem értettük (senki nem beszelt angolul), ezert beljebb nem mentünk. Kicsit ùgy vagyunk ez az ö vallásuk,megnezzük kintröl a templomot, de nem megyünk beljebb. Sokszor magát a szentelyt is sértés lefotozni.

A kastely gyönyörü volt,már félig felùjitott. Csekely belépöért cserebe be is mehettünk, sajnos bent nem lehetett fotòzni. Pedig volt 2 m x 3m-es régi billiárdasztal, elefántláb, krokodil és elefántkoponya, vadászképek. Körbejártuk,felmehettünk a tetöre,majd irány haza tuktukkal. Itt az a hir fogadott minket,nem sikerült augusztus 1-re még a nemzeti parktól belépési engedelyt szerezni. A hajó már ott all az üdülö elött a folyón, de mi még várhatunk egy napot.
Másodikán hajnali 6kor nekiindultunk. Aznap ki is csekkoltunk, csak a táskák maradtak ott, mivel kora délután visszaérünk mi indulunk is tovább Puriba.

A hajòn egyedül voltunk pedig be volt igérve pár másik indiai turista, igy kissé rossz szájizzel kezdödött az ut. Ez csak a hajò fix bérlési ára miatt fájt,kisses drága muri volt egyedül résztvenni a turán. Enyhitette a fájdalmat,hogy az esö közben másfél òra motorzaj után letértünk egy kisebb folyòra és láthattuk az elsö krokodilokat. Kettö a vizböl kémlelt, egy pedig a füben relaxált. Olyannyira nem vettem észre,hogy az krokodil, a hajos segéd vette észre, én azt hittem vmi régi láda darab,vagy fa. Majd 3meterre megközelitettük,amit megelégelt igy visszacsobbant a vizbe. Itt már befordultunk a nemzeti park területére egy kisebb folyora,majd szállhattunk ki az adminisztráciòs dolgok, engedély beszerzése miatt. Kiszállni a hajò tetején szálltunk majd fél òra után már rendesen szálltunk be lent,mert ennyi idö alatt 2métert nött a folyò. Emiatt érdemes késöbb, novembertöl látogatni a parkot. Ennek ellenére is sok krokodilt láttunk a vizben.

A tura mangrover fák és szigetek között vezetett. Pár helyen kiszálhattunk. Az egyiknél tele volt dámvaddal a sziget, plusz megnézhettük az uj szállásokat a szigeten,amik borsos áron vannak de a krokodilok és minden más mellett éjszakázhat a turista, szepen keritéssel, rácsokkal levédve. Itt lättunk elöször pälmafän függö feszkeket, papagäjokat, es van pär elkeritett krokodiljuk, egy albino is, de hozzä nem volt szerencsenk. Viszont meg lehet tekinteni egy bemutato termet, majdnem 30 különbözö hüllö szepen konzervälva, festett kepek a falon a madärfajokrol. Mint megtudjuk elt itt a folyoban edesvizi delfin es foghattam egy fejnagysägu meteorit darabot a kezemben, amit a környeken talältak. 

Innen toväbbmentünk egy mäsik szigetre, ahol a kiszälläsi pontnäl ugyancsak egy dämcsoportot ijesztettünk meg, innen egy darab ösveny volt a fäk közöttt egy kilätohoz. Egy szabäly volt, ha megällunk fotozni az ösvenyen gyorsan tegyük, mivel lehetnek itt is a vizben krokodilok. A kilätorol nem värt kilätäs es elmeny värt ränk, oriäsi golyacsoprtra lehetett rälätni. A hangokat mär messziröl hallottuk, nem tudtuk mi lesz, de több ezer szärnyas otthonäba ad betekintest a kiläto :)

A visszaut kellemesen telt, lättunk meg különbözö Kingfisher madarakat, krokodilokat a vizböl kandikälni, majd hazaertünk. Innen gyors elszämoläs, fizetes, majd iräny a buszra, vissza Bhadrakba. A fizetesnel vigyäzni kell, nekunk be volt igerve meg pär indiai turista, mivel nem jöttek (lehet csak blöff volt) fizethettünk szepen a hajoert...dräga tura volt, viszont sok ujat lättunk es megelhettük valamennyire a park vadsägät, pont a nyitäs miatt, mivel turistäk nem zavartak minden nap. Ajänlott Novembertöl menni, ez csak a folyo miatt lehet hasznos, sok a kis sziget ahol a hüllök pihennek, es a monszun idöszak alatt hamar viz alä kerül. 

A busznäl talälkoztunk a kedves hoteles sräccal, vett nekünk vizet, semmit nem akart cserebe elfogadni. Utännunk jött a konyhäsunk is, aki egesz heten pofätlan modon ott ült a közelunkbe mikor ettünk, mikor a pincer sräc vmi miatt eltünt a szinröl, azonnal borravaloert könyörgött. Mi mondtuk adtunk, kerje a tärsätol. Itt sajnos fogalmuk sincs, hogy ez sok, rämenösseg, es pofätlansäg. Amivel meg a kis falvaknäl vigyäzni kell, se wc papir, se egyeb. Mi innentöl kezdve szalvetat tudtunk csak venni, vagy tanulhattuk meg az india popo mosäst :) erre erdemes felkeszülni. Az europai turista ältal nem nagyon lätogatott helyeken ezekkel nincsenek felkeszülve, sem a hotel, mert indiai vendegeik vannak, az pedig mäs. ök mossäk bal kezzel. Cukrot sem sikerült vennünk a meg utolso kävekhoz (itt meg müködött az utolso gäzunk fözeshez), annak ellenere, hogy az elado mellett ott volt a 10 kilos cukros zsäk, csak a joindulatän ällt ad nekunk egy kis pohärnyival es mond rä egy ärat, nem kaptunk. 

A kedvencem, amikor kapunk menüt, välasztunk, majd közlik az nincs. Holtszezonba mindegy van e menü vagy nem, csak az alap india kajäkat lehet rendelni, voltunk sikeresen a faluban olyan helyen is ahol menü sincs, mert ugy is csak falusiak esznek ott, ök meg tudjäk mit lehet kerni. 

A kis helyeken vigyäzni kell az ajänlatokkal, mindenki ,,le akarja huzni a feherembert,, erre jo felkeszülni es neha nemet mondani, arrol nem is beszelve, hogy nyugink csak a szobävan volt, ha kiültünk a folyopartra 5 perc mulva valaki jött ismerkedni, kerdezni. Ezzel nincs baj, csak sok. 

Chandbalibol a busz ut megint kellemes volt es hosszu, majd Bhadrakban elment a vonat az orrunk elött pont amiatt, hogy az emberek megällnak az ajtoban es nem mennek arrebb. Igy värhattunk meg az estebe 1 orät, viszont utänna 3 ora ut utän megerkeztünk a közeli nagyvärosba, ahol egy estet töltöttünk (ez most vagy Bhubaneswar volt vagy Cuttack, erre mär nem emlekszem).A vonaton igy is kikaptunk a kalauztol, hogy sima jeggyel 800km alatti tävon nem tartozkodhatunk az alvokocsiban (attol függetlenül sem, hogy vegigällod az utat a csomagokkal). Mäsnap este pedig toväbbmentünk Puriba, ami egy eleg laza vonatut volt, elöször vegre az oceänparton :)

2015\09\17

Kolkata és a hozzá vezetö 35órás vonatut

Chandigarh után tovább utaztunk vonattal Kolkataba. Hajnali egy óra környékén indult igy volt idönk az alvó emberektöl hemzsegö vasútállomáson pihenni. Este egész türhetö bár itt olyan egy sima hetköznap a pályaudvaron,mint most otthon a menekültek miatt. Azt nem tudtam eldönteni a palyaudvar elött,utcákon alvókról,utaznak vagy szimplán ott élnek. Nekem újdonság volt ennyit utazni alvókocsiban is mivel még eddig nem volt ilyen hosszú vonatutam, nem úgy mint Benninek,aki már átélte ezt oroszországban. 

A vonatok itt hosszabbak. A legtöbb teher vonat 50kocsiból áll és három mozdony huzza (megszámoltam unalmamban 2x),a sima vonatok rácsos ablakuak,nyitottak,kivéve a légkondis elsöosztályt, egy mozdonnyal. Csak potom 20kocsiból állnak. Aminek számomra logikatlan az összeállitása. Nagy átlagban elöl pár másodosztály vagy harmad,majd a legkondis kocsik,alvókocsik és a végen ùjra masod-harmadosztalyuak. Olyan szempontból logikus,sokan Nagy távot utaznak,igy rögtön közepre fel is szállhat, ezek Nagy atlagban elöre foglalt hellyel mennek,hely nelkül nem is tartozkodhatnak itt-persze tartozkodnak. Ha pedig csak kis távot utazunk szaladhatunk elöre vagy hátra a kocsik miatt vagy 5percig az állomáson,mire felszàllunk a már tömott kocsiba. Errol eleg sok tapasztalatunk lett..konkretan ennel az utnál ahol meg volt a jegy ami a korunkat tartalmazta,elsö látásra két különbözö kocsiba szólt. Szerencsre a vonaton akadt fiatal aki lecsekkolta neten hol is a helyünk mivel a jegy csak egy fajta várakozási-lista adatokat tartalmazott. Felverekedtük magunkat a vonatra,segitettek megtalálni a helyet,aludhattunk,majd megkezdödött a cirkusz..

A nagy tavot megtevö vonatok csak Nagy vàrosokban állnak meg, vagy néha a pusztában all 20 percet, igy is ugy is megtelik arusokkal és keregetö nyomorultakkal (nem bunkoságból irom, itt minden volt ami letezik). Hajnaltól megindulnak a vonat alkalmazottai a reggelivel,hangosan hirdetve mit hoznak,ettöl már nem tud az ember aludni,aztan ahogy világosodik szépen lemasznak az utazok az ülöhelyre,visszacsukjak az ágyakat, ami epp nem fix.
Az állomásokról vagy a pusztában ha leállunk várakozni jön a többi árus. Meg a különbözö kéregetök. volt itt anya a kb 4éves és 1 eves lányával. Az anya leült dobolni a kisebbik gyerekkel a karján, a nagyobbik lányka pedig átakrobatikázott a kocsin, ami kemeny fél méteres szelessegü folyosóval bir. Jött egy lábatlan idös fazon, vallásos narancssárga ruhát viselö emberek,akik legtöbbször egy kis bálvánnyal és virággal füstölövel vonultak végig (öket a Mai napig nem tudjuk hovatenni és a gyüjtönevüket sem tudjuk,pedig kerdeztük Indiai barátunkat,de ö is csak annyit mondott amolyan zarándoklaton levök,akik templomtol templomig gyalogolnak..).

Idöközben változott a taj,megjelentek a rizsföldek, a sikság, láttunk egy tucat pávát (csak ugy a földeken,mindig párban) és egy flamingo nagyságu termetü szürke madarat (meg keresem mi volt ez). A legtöbb állatot Ami erdekes lenne mindig lemaradunk, hogy lefotozzuk mert utazunk és gyors a vonat vagy ugy zötyög,hogy nincs az fotos aki megtartja a gépet..
Majd beborult az ég,iszonyat mennydörgéssel zudult le egy adag esö, mi ezt elkönyveltük a monszunnak. Emiatt is döntöttünk Kolkata mellett, hogy teljesen a keleti partra erkezve kikerüljük majd.

Az egesz ùt hangulata varázslatos volt az idöjárás miatt, meleg esö,paras, az emberek a rizsföldeken, a sok sok madár,bivaly,tehen..a nagysága a vidéknek. A kis falvak szegenysege, sátor házak,vályogházak és a házak között kialakitott vagy epp megmaradt fürdö-mosdó vizek.
Az ùt jòl telt, neha megjelentek a vonat alkalmazottai az epp aktualis kajával, vagy gyors takaritással. Befujták néha a vagont és a wc-ket legfrissitövel,majd ott álltak penzre várva,hogy adjunk.

Meg egy kicsit a vonatokrol: a kocsik elöl hatul 2- 2 wcvel rendelkeznek,volt ahol az egyik europai WC volt, amugy csak a szokásos luk. Az elötérben plusz mosdò, a vonatajtò napközben nagyrészt nyitva és igy száguld közben, estere igyekeznek zárva tartani. Az emberek pedig meg a folyoson és az ajtok mellett is alszanak. Annyira sokan nincsenek mint amilyen kepeket lehet találni neten,hogy meg kivül is utaznak, ez a városi elövonatokra igaz. De ott is inkabb csak elálják az ajtónál az utat emiatt tünik soknak. Az üléseken pedig ami kb 3emberre van tervezve elfernek 6an...

érdekes volt,ha a pusztában álltunk le másik vonatot bevárni, a fél vonat leszállt nyujtozni,cigizni. Majd iszonyat tülkölés,egyrészt az érkezö vonattòl másrészt a miénktöl,hogy megyünk tovàbb. Az emberek nem sietik el a visszaszállást,sokan már menet közben ugrálnak fel rá. Na ez a másik,mikor két száguldò vonat találkozik,megy el egymás melett,leirhatatlan érzés,félelmetes,minden beleremeg. Ha csak fekszik az ember,hallgatja olyan mint vmi SciFi film. Sokszor az az erzetem is volt már kisiklottunk és a földeken megyünk ilyen erövel.
Szerencsere ez nem történt meg igy másfél nap után majdnem délben leszálltunk Kolkata egyik Nagy állomásán (howrak). Ez számomra megint logikátlan volt,mivel a vonat az állomás nevet viseli magán és nem a városét,igy ha nem tudom melyik állomás en be sem lövöm ez Kolkatat jelenti.

Az állomás hatalmas, és ebböl három is van a városban. Beérve autout kezdödik a vágány mellett az epületen belül. Itt elöször sikerült KFC-t lelni, en nem vagyok ilyen gyorskajálda-fan, de az egyik legnagyobb öröm volt némi ,,europai,, kaját enni,persze csipöset...

Kolkata nagyon szep, Brit alapu vàros, fogtunk egy prepaid taxit és irány a szállás. Három napot maradtunk egy tetöteraszi hangulatos szobában, ami egy nap alvásbòl állt a vonatut miatt. Mindennap esett az esö, minden szepen dohosodott igy nem maradtunk többet, csak csalingáztunk a városban. Megneztük a Victoria Memorial-t,parkot,kastelyt, és a régi piac részt,majd tovább vonatoztunk Bhadrakig, itt tuktuk fogás és irány a kb 5kmre lévö buszállomás tovább Chandbali irányába. Ez már szürkületkor volt, a buszra tömegverekedes árán lehetett feljutni de mindenki nagyon keszseges volt. Elöször tapasztaltuk, hogy azonnal fizetes nelkül felültettek a buszra,majd ráparancsoltak par indiaira adja at a helyet nekünk. Elöször külön ültünk de addig piszkálták a saját társaikat mig egymás mellé nem ültettek minket kenyelmesen :)

Aztán kezdödött a hosszu menet az ejszakába, a kb 45km megtételéhez 3 és fél ora kellett. Kis ut, sokhelyen most epitenek vizelvezetöket,hidakat. Sokat már nem láttunk a tájbòl,mivel besötétedett, de itt figyeltünk fel elöször a lomhan repülö,marha Nagy deneverfélékre...vagyis repülökutyákra:) Az ut hangulatos, nyitott ablakok ajtó, Ami nem segit,hogy ne érezd azt a tömegszagot ami be all ezalatt az idö alatt a buszban. Igy erkeztünk sötétben a hangulatos kisfaluba, ahol egesznap szol a Hindi zene a templomnal és ahol a következö napok telnek egy dohos szobában,mivel az itt levö nemzeti park nyitására várunk (Aug 1).

2015\08\04

Manali es a füveserdö

Juli 15-en tovabb indultunk Manaliba, teljes környezetvältäs van tervben, de sajnos a monszunt keresztezzük közben. Manali mellett maradni akartunk több ideig, viszont tenyleg mindennap esik, szerencsere nem olyan szörnyü-meg. Az uthoz sima buszt välasztottunk, ez volt meg ärban a legkedvezöbb, plusz mig a dzsippek egy nap alatt lenyomjäk az utat, ezzel a busszal 2 napig utaztunk, es egy estet satraztunk-szervezetten-egy hotelnel. Nem akartunk lemaradni mert värhato volt, hogy a nagy hegyek elhagyäsa szep ut lesz. Ez is hajnali indulässal, 5kor, szerencsere a fel busz volt csak megtelve, igy el lehetett ülni egymäs mellöl, külön, es aludni.A szokäsos szerpentint megkezdtük, nem messze Lehtöl egy ellenörzö ponton gyors reggeli es szemelyazonossag ellenörzes, majd iräny be a völgybe fel a hägora. A buszos utban benne volt, a föbb helyeken megällunk, van idönk fotozni. Gyönyörü ut volt, a hägok 4-5ezer meter magasan, megint a szerpentin, a maradek ho, a sok helyen olvado hole. Majd jött egy eleg nyilt fennsik szerü, kesöbb becsatlakozott egy eleg mely völgy es folyo. Az egesz megint csak mäs viläg volt, valami mäsik bolygo. A sok kö, homok barnasäga, majd megint szinte a rögtön ätvälto havas hegycsucsok. Elsö nap 14 ora ut utän megerkeztunk Keylongba, itt telepitett nagyobb satrakban aludhattunk, kaptunk vacsorät, majd mäsnap 8kor induläs toväbb. Az ut gyönyörü, Manali elött meg jön egy hägo, mär erdös, fäs minden, nekünk pedig borus, esös idönk volt, ami meg szebbe tette. Egyszer szinte felhöben utaztunk,  következö pillanatban pedig mär Manalit lehetett lätni. 

Itt mi a värosban szälltunk meg, majd pär napot eltöltöttünk, felmentünk a Hidimba Devi templomhoz, setältunk kicsit erdös reszen es a regi värosban. A regi resz jelenleg mint egy muvesztelep, csak egyedi kävezokkal es boltokkal, ,,muveszekkel,,. A templom területen eleg sok majommal lehetett talälkozni, es öreg mamokäkkal akik fele akkora, nagyon bolyhos nyulakat cipeltek, es azert kertek penzt ha le akarod fotozni. Itt nem töltöttunk tul sok idöt, Manali es környeke nagyon varäzslatos, de mär monszun videk, es tenyleg elso nap minden oräban esett esö,utänna mär jobb volt a helyzet, csak neha, de akkor mintha dezsäbol öntenek. A mäsik varäzsa a helynek, amiert sokan välasztjäk mivel tökeletes minösegü füvet lehet beszerezni. Az egesz väros tele volt Cannabissal, sokszor meter magasra megnöttekkel. Igy sok turista szinte csak szivni jär ide, annak ellenere, hogy sört mär lehet venni etteremben, dohänyozni nyilt területen meg a normäl cigit sem szabad, a bünti 200rupia (ca 3 euro), ha meglätnak. 

Manali pihenessel telt, maradni nem maradtunk, 20än este toväbb indultunk Shimla-ba. Azt hittük szuper esti ut lesz, alvässal valahogy, hät nem. A busz eleg hamar tele lett, mindig ki kell hangsulyoznom lett ülöhelyünk (ezt lehet foglalni is), ami sokat szamit. mivel a maradek vegig ällja az estet, a kb 10 oras utat. Szerpentin, nem lätsz semmit es a kellemes embermassza büdössege. Ebben az esteben csak ez volt färaszto, mint egy vegigbulizott party utan mikor meg elmegy az ember dolgozni...semmit nem aldutunk, felidöben csereltünk megint helyet, mert aki az ablaknal ül ugy be van szoritva, hogy nem tud elcsuszkalni. A busz sima bör üleses volt, de a sok zötykölödestöl ugy faj a hatsoja az embernek...aki meg kivül ül, az összes olyan kanyarnal kicsuszik, mert karfa az semmi. Sajnos hajnalban lemaradtam, nem volt helyem meg a kis kamerat sem elovenni h fotozzam a folyoson es egymason alvo embereket. Ez nem tulzäs, mint egy nagy csalad. A buszra szälläsnäl verekedes megy a helyert, de fent egymäson elalväs stb. meg a korlatokon is ültek. A buszvezetö mellett amugy eleg extra nagy placc van meg kialakitva ahova sokan befernek. Igy kialvatlanul erkeztünk mäsnap reggel Shimla-ba. Itt a falvak, varosok nagy resze a hegyekre epül, minden fäs, erdös, dzsungelesedik a täj, de meg vagy 2-3 ezres hegyek veszik körbe. Shimläban kineztük magunknak az erdei vasutat, kalandkent, hät az is lett mert 103 alagutja van (szepen vegigszämozva), es 96 km-en jo esetben 5 ora alatt megy vegig, ez nekünk 7 ora alatt sikerült. Sok helyen bevärja a szembejövöt, cserelgetnek dolgokat egymäs között. A vonat ut vege volt eleg färaszto mivel egy este nem alvas utazäs utän, meg 7 ora ut, majd felszäll egy iskolänyi gyerek täskäkkal amiket kb ränkpakoltak. 

Igy erkeztünk a kisse sivär Kalka värosäba, ahol nem sikerült estere toväbbi 35 orära jegyet vältani Kolkataba, igy kereshettünk szälläst. Este a majmok es a kis csikos mokusok nyujtottak szorakoztatäst, es az alväsra sem kellett värni, egy kiados vacsora utän kidöltünk, es aludtunk jo 13 orät egy huzamban. Mäsnap kisse lutri alapon mentünk a vasuthoz, Chandigar-ig vettünk jegyet. Itt megint csak egy este következett mivel nem volt jegy a vonatra, es csak 24ere kaptunk hajnali 1 oräsi indulässal. Eleg utazosra sikeredik, hamar vältunk regiokat, az esö miatt pedig ugy döntöttünk, Varanasi kimarad, eleg tragikus lenne ha Benni szülinapja 25en ott lenne, igy toväbb tempozunk Kolkataba a 1,5 napos vonatuttal. 

Shimla, Kalka es Chandigar is csak gyors värosnezes volt, amig volt idönk es erönk.Chandigarban megneztük a rozsakertet (szep nagy parkjai vannak, gondozottak tele madarakkal es mokusokkal), majd meg a vonat ut elött elmentünk a Rock garden-be, aminel en azt hittem csak egy adag erdekes kö lesz egy parkban, de nem. Nek Chand epitette (bövebben itt). A park egy kicsit ,,hundertwasser,, stilus, de a maga modjan egyedi. Labirintusos, misztikus, a vegen pedig egy oriasi park hintäkkal, mozaikkal. Majd zäräskent több kisebb reszen különbözö nagysägu ember es ällat alakok, ugyanolyanok, sok es erdekes. Ha valaki jär erre mindenkepp erdemes bemenni, a belepö ugy emlekszem kemeny 20 rupia (1 euro- ca 68 rupia). Erdemes.

A klima päräs, esös, fullaszto, egy jo dolog van a neha eleg erös szel ami kicsit hüt. A ruhäk lassan mindegy kimossuk e vagy sem mert nedves marad, vagy olyan fura. A taskäban levö dolgok is dohosodnak nedvesednek. Mi viszont Kolkatat szemeltük ki, majd egy kisfalut Chandbali szemelyeben ahol a Bhitarkanika nemzeti park aug 1-el nyit. 

 

 

2015\08\04

toväbb ällunk

Legaläbbis juli elejen ezt godoltuk. A nemreg megismert expedicios csapattol bucsuztunk juni 25-en, akik 3 hetes expediciora keszültek es a Kun megmäszäsära Kevinnel (ir) az elen. Mi elöször ugy terveztük ezt a härom hetet a Nubra valley es a Pagong lake megismeresevel töltjük, amiböl nem lett semmi, igy inkäbb a sokadik tervünkhöz igazodtunk, miszerint, Kargilba visszamegyünk, majd be a Suru völgybe, ahol Padumon keresztül-meg egy adag hägon ät- lejutunk Manaliba. Itt konkretan egy nagyobb ut van, Srinagar-Leh-Manali felkör, igy vagy leturäzunk, ha mär van sätrunk, vagy el lehet tölteni vele ujabb 15 ora szerpentinutat. A közelben levö turistalätvänyossägokrol letettünk, mivel egy adag turista erkezett a värosba, a papirral vezetövel együtt került is volna valamennyibe, es amugy is valahogy jobban vonzott minket a Zanskar hegyseg. Mär regebben kineztük, csak a sorrend nem volt meg tiszta, de juli 4-en lokälbuszba suvasztva magunkat vissza utaztunk Kargilig.

Az ut nem volt zökkenömentes, 8 oräsra tevezett, kisebb busz. Ülöhelyünk volt, egy kellemes hajnali fel 6os indulässal. Gyönyörü volt, ahogy a hold meg fent van, a nap pedig mär a Stok Kangrit sütögeti. Egy idösebb buddhista pasi mormol folyamatosan, aki kesöbb Benni melle ül, es rädölve toväbb alszik. Az ut felenel csereltünk ( en az ablak mellett ültem kezdetben), ugy gondoltuk, most rajtam alszik meg ennyi orat, hät nem. A pasi nem szallt vissza, eddig utazott ahol epp szünetet tartottunk. Viszont jött helyette egy szegenyebb indiai csaläd 3 poronttyal,a  läny pont mellem a kicsivel, akit rögtön keblere is vett, hogy elhallgasson. Ez meg okes, majd elalszanak rajtam a gyerekkel, miutän pont megüresedik egy hely hätul, a ferj es a többi pindur mellett, ahovä ät is igyekszik ülni, miközben kisse lehänyja magät..

ezutän kisse szellösebb ut következett Kargilig, ahol a folyo meg mindig häborogva zudult vegig. A varäzskönyvünkböl kineztünk egy olcsobb szälläst, majd miutän meg volt a szoba iräny a väros, valamit enni. Ket napot töltöttünk itt, beväsäroltunk az utra, a nagy täskähoz, (amit meg Lehben elcsereltünk az en szep piros täskämra) kerestünk csatot. Pär dolog elintezese, iräs Jerrynek uton vagyunk felejük. Ugy volt tervezve Gulmatonga-ig bemegyünk (kerdes, hogy letezik e ilyen falu, mivel a nekem toväbbküldött utvonaltervben volt, a valosägban meg tök mäshogy hivjäk ezt az egy darab hidat es pär häzat). Kargil külterületere kivitettük magunkat taxival, penzt mär megint nem tudtunk kivenni mert 5 automatäbol egy müködött, amiböl meg kifogyott a penz, igy nekiindultunk kemeny 20 euro ertekü rupiäval, lesz ami lesz alapon. A värost elhagyva este felvett minket egy alapbol buddhista csaläd akik vegül muszlimmä vältak, värtunk 3 orät egy helyen mert lezudult egy adag kö es föld, amit el kellett takaritani. Häl istennek volt egy darab markolo, ami ezt megtette. Az idövesztese es a sötetedes miatt kaptunk sätorhelyet, a csaläd udvarän, es finom vacsorät is. Mäsnap lassu keszülödes a Panikhar-i  csalädnäl, majd induläs toväbb.

Voltak keregetö idosebbek, gyerekek, nekem az elejen meg nem tünt fel, hogy gäz lesz. A következö faluba sötetedes elött ertünk es kb összefutott a falu. Nekem ez szöryü. Lätnak eleg turistat, bär lehet csak dzsippel, ätutazoban, innen kezdödött, hogy aki az utunkba tevedt, mind keregetett. Ezt en 3 nap utän megelegeltem, mikor a sätorhely mellett meg kinezik a szädbol a kajat is. Tongul falu nagyon tetszett, annak ellenere, hogy ötvenen megbämultak es keregettek, pofätlan modon. Egy eleg keskeny, mely szurdok szeli ät a falut egy rozoga hiddal. Itt es a következö faluban is J&K bank ältal kihelyezett sätorhelyen aludtunk, ami keritessel volt vedve, volt konyha, ivoviz es persze szobäi is- de mi maradtunk a sätornäl. A következö faluban kisse az idegeimre ment negy muszlim läny, akik 3 orän ät bämulnak 2 meter messziröl, es szüntelen madamoznak, meg hogy eppen mennyi rupiät is adj nekik. Szerencsere akadt segitseg egy fiu szemelyeben, aki epp csoportot kisert, de neha hivjäk balesethez, vagy ha valaki a folyoba esik, mert ät tudja uszni. Erröl mutatott fotokat, okleveleket. Megtudtuk, hogy nem tartja a ramadant, mert messze van a falujätol es egy bizonyos tävolsägon kivül nem mehet mäs mecsetbe. Plusz azt is, hogy a länyok 9 evesen kezdik tartani a ramadant...tehät aki kereget meg csak veletlenül se adjunk...ezt indiai barätunk is mondta, eleg kemeny, de nem szabad megszänni oket. A csoportot kiserö sräc szämokban is kifejtette, itt mennyi kapnak az ällamtol stb..a lenyeg, hogy van eleg penzük, termeny, ällat es hogy ne szänjunk meg mindekit (penzt mi nem adtunk, de mondjuk ragot csokit igen). Ez a napunk eleg huzosra sikeredett, de elkeseredesunk ellenere 9en mär Gulmatonga fele voltunk uton. Nehol a hömpölygö viz szintjen gyalogoltunk, utat epitettunk magunknak a többhelyrol, fentröl lezudulo viz miatt, vagy eppen egy kisse koszosabb gleccserben gyönyörködtünk. 

Delutänra megfogadtuk, ha valaki fel akar minket venni, elfogadjuk. Jött egy busz üresen, felszällhattunk, en mär a busztol megnyugodtam mivel egy vidäm buddhista (sajnälom, hogy kihangsulyozom de nekem nincs tul jo tapasztalatom a muszlim lakta területekröl) fazon vezette, kb nyalokäzva, vegyes zenet hallgatva robogtunk ät a sok vizen. Volt ahol csak remeltük ätjutunk, mert vagy ugy dölt be a busz, hogy azt hittük most zudulunk bele a völgybe, vagy tengelyig süllyedtünk a kövek között. Majd vegre meglättunk egy stupät az imazäszlokkal, innen kezdödik megint a buddhista regio, valahogy egyszerre ujongtunk Bennivel..Eljutottunk az egy darab hidhoz. A megerkezes filmbeillö volt, hätulrol lemenö nap, tündöklö türkizes ällovizek legelö lovakkal es baranyokkal. Felhös de folyton vältozo idö, a Nun-Kun gleccserei...lelegzetelällitoan vad es egyedülällo volt. Leällt a buszunk a pusztäban, ahol egy nagy epület volt, egy rendörällomäs. Pär kisebb elkeritve, az ällatok miatt, es az egy darab hid a hegyek es a csucsok fele. El sem lehet teveszteni. 

Ismerösbe botlottunk Shri szemelyeben, aki nagy örömmel fogadott minket, pedig csak egyszer talälkoztunk az expedicio elött. A fontos infokat meg is tudtuk, a csapat mäsnap (juli 10) er le a hegyröl kb 11.30 magassägäban. Plusz, nem fogunk tudni Manaliig ätsetalni mert a mäjusi är elvitt egy csomo nagy hidat, es lehet csak evek mire rendbehozzäk, igy most ket iränybol csak be turäzni lehet, meg vissza. Az este hüvösre sikeredett, a kashmiri rendör lecsekkolt minket, kiröhögte a sätrunkat, majd magunkra hagyott minket. Mäsnap igazi rossz idö, esö, felhö es szel. Igy bemenekitettük a cuccokat egy üres epületbe, ami mellettünk ällt. Itt majd összerämolunk, ha megerkezik a csapat es välasztäs elött ällunk, merre toväbb. Az idöt tartva 11.11kor robogtak ät Kevinek a hidon. Majd kiderült tengernyi idejük van, mert velük volt szemelyenkent 3 serpa, viszont meg varnak nyolcat. Mi összepakoltunk es ugy volt fognak nekünk egy fuvart Padumig. Nem jött össze, mär betettük a cuccunkat a buszba es vacilältunk. Ök mondtak ez az idö marad most napokig, igy dönthettem, mivel az en keresem volt a Nun-Kun szülinapkent. Visszamegyünk e velük Leh-be, vagy toväbb ahonnan napok mulva amugy is vissza kell stoppolnunk mer nem tudunk toväbb menni, plusz az esö...

A visszänäl döntöttünk. Igy a partybusszal visszajöttünk, immäron harmadjära megteve a Leh-Kargil utvonalat. A väros elött meg a völgyböl kierve felvettük Shrit, aki egy adag sört is magäval hozott, majd 20 perc mulva mär a Stok Kangri megmäszäsära invitält :)

Ebböl vegül nem lett semmi, mert elegge elromlott az idö, es most lehetetlenseg felmenni a hegyre, igy Shri mär juli 13än el is repült. Mi meg maradtunk, de a napokban toväbbällunk. A tervezett Himachal pradesh kimarad Manalinär mert mär esik.A monszun csak kashmirt es ladakot hagyja ki, pont ahol mär voltunk. Kisse elrontottuk ott, hogy azonnal srinagarba repultunk mäjusban, igy most megprobälunk ätutazni a monszunos reszeken, majd a keleti parton delre, es a nyugatin vissza föl, ezzel megkerülve a monszunt. Meglätjuk :)

2015\06\21

Trening

Markha fogalmunk sincs kb häny kilometerre lehet, van pär terkepünk, kb 15-20km es 400m szint lehet. De a terkep a faluneveket is mäshogy irja, vagy van amit nem is jelöl, igy a szembejövöktöl tudtuk meg nekik 5 oräs ut volt. Mi ugy gondoltuk meg belefer, pihenökkel, mindennel, estere ertünk, es nem Markha-ba hanem Sara elött egy kis faluba. Itt a legtöbben Lehböl jönnek ki a nyärra, szezonmunkakent Home stay-t kinälnak. Itt mindig van sätorhely is, de ränk erdekesen neztek minden helyen, ahol sätorhely utän es vacsora utän erdeklödtünk. Ennel a häznäl a ferj elt a 3,5 eves kislänyäval, a felesege Markhaban dolgozik. Kaptunk szuper vacsorät, a kökonyhälyäban, elötte fogocskäztunk a kicsivel, amit nagyon elvezett. Mäsnap reggeli, en adtam pär szinest a kislänynak, aminek nagyon örült, plusz festettünk is egy csöppet, ezeket itt is hagytam. Induläs elott lättam a konyhaban a szinesekkel gyakorolja az abc-t.

Aki bettert enni inni meginterjuvoltuk mennyi is meg nekik Markha, mennyi volt eddig az ut honnan jöttek. Megint kesöi indulässal mentünk toväbb, egy helyen furdes a patakban, majd estere Markha. Ahhoz kepest, hogy központi falunak irjäk le sokan, semmit nem lehetett beszerezni. Csak a home stay-es haztol. Itt mi tartottunk egy pihi napot mert elegge elkeseredtünk, fogy a kajänk, nincs szezon, meg nem adnak el semmit, ami bejön a völgybe csak a fizetett turäsoknak, home stay-eseknek jön. Ez kisse holt pont volt mindkettönk reszeröl, mivel innen vagy visszaut vagy elöre, ahol 2 hägo lehetöseg lesz. Iräny toväbb. Markha utän csak emelkedö, szintek felfele, neha bukdäcsoläs a folyomederben. Gyönyörü itt minden, de mi estere mindig kipurcantunk, viszont több ällat mär nem jött a sätor közelebe lopkodni. Meg Markhaban a mäsodik esten erkezett egy erdekes csapat. Kb 10 lo, 3 guide, es 5 perc mulva ket külön north face sätor ällt, egy konyha sätor, egy a fözeshez, es egy a guide-oknak. Rä egy orära, ket malajziai totyogott be a sajät vezetöjükkel, mire mär a vacsora is kesz volt nekik. Kicsit nevetseges volt itt ezt lätni, egy nagyobb expedicionäl megertem, mert a sajat 20kgos täskät is nehez volt vegigvinni, de azert ilyen kis falut kiepiteni 2 fönek…mäsok is megmosolyogtäk öket, helyiek is.

Markha utän elindultunk Hangkarba, ide is kellemes tura utän este ertünk, volt egy Bombay-I sräc vezetövel akivel együtt haladtunk es kb mindig ugyanazon a szälläson aludtunk igy a vacsoräk jo hangulatuan teltek. Lättunk idöközben Bharal-t is, ez hegyikecske muflon szerüseg. Hangkar utän mär fel egyenesen a az utolso kempinghelyre, Nyimalingba indultunk. Hät ez a tura cuccal együtt eleg kemeny, kb ez is 15kmrre lehet, de vagy 800meter szint. Ha a sok kis le-felt nem szämolom. Ezen az uton delutän ket Hangkari idös ert be minket a kutyäjäval es a szamaräval, megosztottäk a csapatijukat is, majd folyton bevärtak minket mint vmi örzövedö szolgälat, igy este meghivtuk öket egy rumra. Itt mär eleg hideg volt, 4800meteren kb egy kisebb kiepitett sätortäbor. Aki home stay-ezik egesz ut alatt, azoknak itt fix kis sätrakat adnak pokroccal. Este fagyott. Mi is kertünk ket pokrocot, kisse ugy voltunk mäsodik kemeny holtpont volt. Az este nehez, a levegöt csak kapkodtuk, nem jött. Igy alig aludtunk. Benni  szorgalmazta, hogy mäsnap azonnal hägo es le. Este megismertünk egy india sräcot, aki exkatona, es most föleg hegymäszik, egyedül. De most keszülnek a Kun hegyre (7ezer feletti) härman barättokkal vezetövel, es emiatt a közeli 6000ezrest mäszta trening gyanänt. Mäsnap mindenkitöl bucsu, mert a hägo utän mär az utolso falu utän van ut, es lehet taxit hivni. A hägo nem adta magät könnyen, meg bokäig erö ho, neha erös napsütes majd szel. Az egesz ugy nez ki naivan gondolod, ä csak fel ora, csak egy kis pukli, mikozben lassan 5ezer meteren vagy, pär lepes utän meg kapkodod a levegöt. Lassan haladtunk, fent megebedeltünk, kitettük a nalunk levo imazäszlot, füstölö, fotozkodäs, majd iräny le. A hägo maga kb 5200m. a lefele megeröltetö volt, majd 1000m szintvesztes, meredek, omlo hegyoldalak, vagy olvado ho es viz. Majd szurdok, patakkal, es vagy 20x keresztezed a vizet. Itt is sok helyen megmaradt ho, alatta a patak, nehol ilyeneken kellett ätkellni, csak szoritottunk ne most szakadjon be. Bär a szamär-lonyomokbol neztük merre erdemes, mert a malajziai különitmeny elöttünk järt pär oräval. Kb 17körül hallottunk pär erös ,,hallo!,, kiälltäst, nem ertettük mi van, mire lätjuk Jerry, a mäszosräc jön velünk szemben, aggodott. Csak 45 percre voltunk a sätorhelytol, en itt mär elegge ki voltam, ö is mondta, a sok patakätkeles regi leszakadt ut miatt aggodott, elveszünk. itt a barätja säträban aludtunk, ö meg fözött nekünk este, kb 22ig beszelgetes majd köägyon alväs. Mäsnap együtt toväbb. 22ig marad Leh-ben es akar nekünk mutatni pär jo ettermet, plusz lehet täskacsere lesz, mert ö pont eladnä az övet, igy ugy döntünk nem vändorlunk toväbb Hemisig le, hanem megyünk vele vissza Leh-be. Utközben meg egy kis helyen tea, ö telefonäl taxiert, haverjäert. Majd meg egy ora ut utän vegre lent vagyunk, taxiban es utazunk vissza. 11napot voltunk elsöre kint, erdekes tapasztalatokkal gazdagodtunk. Pl mindent vegyünk meg az ut elött :D most pär nap Leh, aztän egy mäsik tura ha minden jol megy. Mint kiderült, nem csak a hatär fele, minden turära engedelyt kell kivältani. Markha valleynel ugy järtunk, hogy mär a taxit ällitotta meg egy ör merre voltunk häny napot. A 11napert kellett kb 600rupiat fizetni. Mi ugy tudtuk csak ami felmegy a hatar fele az papiros ut. Ezeket itt a värosban be is lehet szerezni. Jerry is mondta, ha nincs hol megvegyuk nem lesz baj, csak ha megällit valaki lehet fizetni kell. Viszont a hatär fele, eszakra komolyan kell venni. Itt csak egy hetre adnak engedelyt, az alatt meg is kell csinälni a turät, amiben mär kezdetben van egy 5ezer valahany meteres hago..

Erdemes az ut elött pär tollat, füzetet venni ha meg belefer, mert az egyik helyen az idös öreg a rendes tollamat kerte el a gyerekenek iräshoz, a mäsik helyen en adtam szineseket, de nagyon örülnek neki itt a helyiek. Volt ahol ruhät hagytunk, vagy itt Leh-ben pl az elsö szälläsnäl mindig volt nälunk kis csoki meg rägo aminek a gyerköcök örültek (3 leänyzo). A turät meg lehet egyedül is csinälni, de jo kondi nem ärt. Sokan fizettek vezetöert es ha kempingeztek ez kb 6-7 lovat vagy szamarat es vagy ket vezetöt jelent. Igy ,,egyszerübb,, az egesz tura mint a mi nehez pakkunkkal J most Leh-ben indiai turistaäradat van, de örülünk a meleg viznek es a civilizäcionak pär napig aztän mäsik ut fele nezünk.

2015\06\21

Leh es a nem tervezett Markha valley

 

Juni elejen ätutaztunk Srinagarbol Leh-be. Az ut dzsippel 15 oras szerpentint jelentett, persze ez valtozo. Uttol, idojärästol függ. Az elejen meg kellemes betonut, ami a kb 4000m-re felmenö hägo elött ätvält sima kavicsos utba. Mi egy helyen megälltunk segiteni a masik dzsippnek kereket cserelni, utänna iräny toväbb. Hofoltok, katonai mäszofal (iszonyat jo kis fal volt, nagy piros szämokkal, nehol az ut is bejelölve, egy kicsivel arrebb minden felszerelessel, fegyverrel gyakorlatoztak is. Sonnanmarg-ban pihenö. Ez az egyik kiinduläsi pontja a közeli turäknak, majd tovabb fel mär a hägora. Mindenhol katonai minifalvak, zöld völgy, sajnos kisse felhös, esös idö. A hägora felvezetö szerpentin felelmetes, sokszor dugok alakuktak ki, mert az indida turistäk hada szankozott, keresztül az uton! A meg megmarad havas reszeken. Autoikkal lealva a kb 2 savos uton..ez a ket sav is a gyakorlatban 4nek nezett ki, motorosok,dzsippek,kamionok.. a hägo utän nem sokkal ujra betonut kezdödött, verge tudtunk haladni. Pärszor a kisebb tartomänyok között megälläs, es gyors utlevel mutogatäs. Egy kis füzetbe feljegyeztek, a szämot nevet, honnan jöttel, majd mehetsz toväbb. A täj vältozatos, van ahol mint a sajt lukacsos hegyoldalak, mäshol iszonyat massziv kötömbök, minden barna, bezs, särgäs. Sajnos a legszebb reszt nem lättuk (zanskar) mivel mär besötetedett, egy szurdokvölgyön keresztül mentünk, pont teliholdunk volt, igy ennyit ki lehetett szürni. Este is volt egy ällomäsunk ahol papirozäs a 3 nem indiainak, azaz nekünk (egy, meg Srinagarban megismert ausztral 75eves, kesz hippi fazon is velunk utazottJ ,,Onkel,, ) Ez az ellenörzes filmbeillö volt, beterelnek egy sötet epületbe,kis labirintus, csak egy-egy elemlampa egett, nekünk is ugy kellett kitölteni a nagy könyvet, hogy közben telefonfennyel vilagit az egyik ör…Lehbe, kb 23 orakkor erkeztünk meg, szerencsere egy estere volt foglalva szälläs. Onkel is itt lakott majd ket hetig. Mi kerestünk mast olcsobban. Lehröl csak röviden: nekem nagyon tetszik, 3500meteren cirka, föleg buddhista hely. Mi elöször 4 nappal terveztünk, hogy szokjuk az uj szintet, de egy hetre sikeredett mert annyira jo hangulatu reggelik, vacsoräk zajlottak az egyik german bakery helyen Onkellel, es pär megismert nemettel. A het vegere megälmodtuk penzsporoläs vegett nekiällunk sätrazni, igy ahhoz kerestük a hozzävalokat, plusz a fözeshez. A mäsik ut Manali fele meg nem volt megnyitva, igy Leh pangott. Szinte csak gy ket turista, akik vagy iderepültek vagy Srinagar felöl jöttek, sok üzlet nem volt megnyitva, amit csak most lätunk, mint különbseg (ket het utan visszaterve).

Az elsö harom napban nekem erös fejfajas, nyomott hangulat es erötlenseg, remeltem, hogy beäll es ez csak az akklimatizacio fajdalma. A szälläsunkat jo ärra lealkudtuk, a szezonban egy szoba itt is kb 20euro, mi levittük 8ra Jmivel meg elötte voltunk. Ebben a par napban az alig pär meter plusz is eröltetett menet volt hegynek fel. ez tenyleg kb 3 nap utän beällt es mär nem volt problema. A sätorkelleket beszereztük. Utolso nap jo informäciot kaptunk Onkeltöl es Olaftol, menjünk Chilling fele, ök ott voltak motorral ket napot, es alig 9 csaläd lakja, sehol egy turista, nem tudsz semmit megvenni, de jo hely. Igy fogtunk egy fuvart Nimu-ig, innen terveztük elkezdeni. Ez kb egy ora kocsival Lehtöl, vissza a Srinagari uton. Kicsit eljätszottuk a napot meg aprosägok megvetelevel, utolso beszelgetesekkel (mivel Olaf motorral a Manali ut megnyitäsära värt, Onkel meg meg egy hetet volt es ment vissza Srinagarba). Akartunk postän egy adag nem hasznalt dolgot hazaküldeni, de eleg maceräs, egy lapot ki kell tölteni, mi van a csomagban, egyesevel. Igy a taxisunknäl hagytuk a batyut, a maradek dologgal. Elerhetöseget csereltünk, ha majd jövünk vissza felvesszük a csomagot es majd mi feladjuk. A szälläsunkon lako, dolgozo csaladnak egy adag ruhat hagytunk, elegge leminimalizältuk a cuccunkat, ami igy is sok kilo volt… nem volt tervünk, csak, hogy Chilling fele lemenjünk, aztän majd meglätjuk. A delutän Nimubol kifele kemeny szellel es homokviharral indult, 9 km utan viszont leltünk egy helyet a sätornak, vacsifözes es az elsö roka ami atrohant a közelünkben. Annyit tudni kell, akit kerdeztünk mind tämogatta, hogy tudunk egyedül is turazni, meg tudunk majd venni mindent az ut közben (fözeshez zöldseg, rizs egy ket alap, hust itt nehez talälni). Igy kemeny 4 krumplival, 2hagymäval es sok sok instant cuccal vägtunk neki. Mäsnap Chilling fele felvett egy munkäs järat (ifa) amit katona vezetett, hätul az alapanyagok es dolgozok älltak. Igy cikäztunk be a völgybe. A falu elött vagy 15 km-rel lerakott, mert ott dolgoztak az uton. Valami nagyobb är volt itt pär honapja, es hidakat vitt el, az utat sok helyen alämosta. En itt talältam hegyikristälyt, ami most meg jelentösebb mert utäna a 10 nap alatt nem lättam olyan gyüjtöhelyet mint itt az utmunkälatok miatt. Most csak az a kerdes, hogy küldöm haza, hogy viszem magammal, mivel ez tilos. Utközben meg talälkoztunk egy fanatikussal aki csak kristälyt keresett. Verge pär häz jött meg egy boltnak lätszo bode, itt megpihentünk, vizetkertünk a haztol. A vizzel mi ugy voltunk ahol lätjuk az imazäszlokat vagy, h a hegybol fakad, abbol merünk inni. Viztisztito tablettät nem hasznälunk, itt Leh-ben a legkisebb boltban centekert lehet ujratolteni nagy ballonbol a vizet, es eddig nem okozott problemat. Az uton meg ugy voltunk vele, eleve sok a technikai cucc, kis kukta fozeshez, maga a fozo cucc minden, a vizet igyekszunk a falvakhoz igzitani. Ez nagy atlagban be is jött. Ebben a kis faluban szerencsevel jartunk, ciki de ugy örültünk a kolänak es a mangolenek..meg hogy volt aki kinyitotta nekünk a bodet ahol ezt a par dolgot frissitönek megittuk. Itt egy idös nö es länya meg is vendegelt minket, paprikäscsirke szeruseggel, meg teäval. En cserebe rajzoltam, plusz megprobältuk kideriteni häny eves lehet az öreg, de ez mind kezzel läbbal magyaräzva mert angolt nem beszeltek. A finom etel utän bucsut vettünk iräny toväbb. Szerencsenkre felvettek minket es meg sötedes elött beertünk Chillingbe. Itt 2 napot maradtunk, a kajät volt nehez megtalälni. Mivel több helyen kis penzert vagy csak kedvessegböl megvendegelik az embert, es ahol tudtunk ennek akartunk utänna järni. A mäsodik napon kituräztunk a közelbe, meg akartuk kerülni a hegyet de nem fert bele, viszont kis gyakorlatnak jo volt mivel majd 3900ra fel is mentunk. Visszaerve kitalältuk, megkeressük a helyi boltost, hogy kinyitna e, vegyünk pär zöldseget egyebet meg. Ez 1 ora setaba tellett, a monostornäl dolgozott, majd kinyitott nekünk, de itt kezdett tudatosulni az instant levesen kivul semmit nem fogunk tudni beszerezni. Tojäst tudtunk venni, plusz egy kis energiänak valot vesz esetere, mire visszaertünk a sätorhoz lätjuk kis käosz. A kajäs zacsko kipakolva, es a reggel kapott csapati eltünve. Plusz az egyszer hasznält teszta is megdezsmälva, de semi jel. Semmi nyom, kapart volna az ällat erte a sätornäl. Meg vilägos volt, egesz nap nem voltunk a sätornäl, de ez a keves csapati ebben az egy oräban mesterien eltüntetve. Szep munka. Semi mäshoz nem nyult ez a valami, csak a tesztähoz amit kiharapott es a foliäzott csapatihoz. De morzsa nelkul. Ugy h este a vacsibol tettünk ki egy keveset nedvesebb talajra, hätha reggel lätjuk a nyomot mi lehetett. Este volt nemi mozgäs, mäsnapra eltünk a kitett csali, de nyom semmi. Mi elindultunk toväbb, a kö az ut mellett irt egy Niraq nevü helyet 50km-re. Ugy döntöttünk ezen megyünk vegig. Szeles, esös napunk volt, pär kanyar utän egy helyen eleg nagy kövek zudultak le, konkretan egy dzsippnek szerencseje volt, mert meg megällt, hogy eltakaritjäk a friss köveket, mikor kb testnagysäguak is lezudultak. Igy itt mi tempoztunk, ne, hogy valami minket is elkapjon. Ez a dzsipp fel is vett minket, majd megtudtuk az ut Niraqig nincs kesz, meg gyalog sem. A mäsik välasztäsunk, hogy ahova ök mennek, egy monostor melle, van egy troli hid, azzal ät a mäsik oldalra, ahol a legismertebb itteni trekkingtura indul,Markha valley.

Igy döntöttünk, a helyiek ceremoniähoz epitettek fedett helyet, mivel 13-a ünnep volt, valamelyik dalai lama jött ide. Mi värtunk egy csöppet, szerencsenkre jött egy csapat fizetett turäs, egy ortovoxos divatnemet (sajnälom de tenyleg az volt,okes , hogy idösebb es befizet az utra es guideja van, de h full kek-narancs ortovox ruha, es gleccserre valo bakancs…) szoval neztük, hogy is lesz ez a troli hid. EZ konkretan egy gyümölcsös läda meretü läda, jo teherbirässal es nemi kötel. A fizetett kis csapat taxisa segitett minket is äthuzni. Hät felelmetes volt. Szel, egy darab jo drotkötel, nemi kötel a läda, a cuccok meg te, es alattad a Zanskar folyo. Ätertünk a mäsik oldalra, induläs toväbb. Itt egy 4000meteres hägo, majd le a zöld völgybe, kis falu, Kaya, megint testbeszed, es sätorhely utän erdeklödes. Kaptunk, lent a patak mellett, ök pedig indultak Chillingbe a szent nap miatt. Kiürült a falu. Innen kezdödött szämunkra a Markha trening es tura J Alap esetben Lehtöl nem messze, az Indus mäsik partjän, mär a hegy läba alatt kezdik Stok-tol vagy a közeli hägo alol. Mi Chilling felöl indultunk, igy az elsö nagy hägoelmeny kimaradt, csak szep lassu szintfaläs volt. Kellemes este, amikor meg volt mit fözni, majd a mäsnap reggeli esö es Benny kävejänak eltünese. Ujfent meglopott minket vmi kis ällat. Mindezt ugy, hogy szemet kaja kint a fän, a sätor mellett a täskäknäl a 2x lezärt indiai käve. De valaminek nagyon ez kellett. Megint nyom neluk, pär ora nezelodes utan sem leltunk egy szettepett zacskot, maradvanyt es fennakadva sem volt sehol elhagyva. A terület amugy több helyröl is jol le van vedve egy szuros növennyel, volt egy terület üregekkel, szerintünk ezek valamelyikebe került. Azota is ezen agyalunk, mi vitte el. Este csak a käve közeleben felällitott fempohär eldöleset hallottuk, de semmi mast, se zacsko zörgest, se eltrappoläst a zsäkmännyal, semmit. Akinek eddig elmeseltük, kinevetett, mi sem tudjuk melyik ällat ilyen gyüjtöszenvedejü itt. Amit eddig lättunk azok alapjän valami kis menyetszerü lehet vagy roka. Tippeltünk mosomedvere de az itt azt hiszem nincs. Legaläbbis a täjekoztato plakatok alapjan nincs J Igy delben sätorbontäs, es induläs Markha fele.

2015\05\31

Nem minden kashmiri tea ingyenes

Vegre uton voltunk a Dachigam nemzeti park fele. Ez itt van a közelben, kb 20km-re, de mär a közeli hegy hozzätartozik. A belepeshez plusz papir szükseges, amit a nemzeti park kapujäban is elöallitanak, de minket egy közelebbi irodähoz iränyitottak reggel. Fogtunk egy riksät, az letett, megvärta mig a papirt kiällitjäk, mire megkaptuk a välaszt majd a kapuban kerjük, mär a parknäl. Igy riksäval toväbb. Egesz jo ärert felküzdötte magät velünk a völgybe ahol Dachigam elterül.

A falu vegen kökapu, es elkeritett zöldövezet, Dachigam nemzeti park. A bodenäl kis belepö megvältäsa, egy papir kitöltese nevvel es az utlevelszämmal, plusz ha nagyobb fenykepezö van nälunk azt is irjuk fel.  Ide ajänlott normälis kis digitälissal erkezni, mert a kicsi rendes kameräert nem kell fizetni csak a nagy dög canonomert :D Megerdeklödtük ajänlott e vezetöt fogadni, mert meselte itt az egyik boltos, ö anno mikor volt, összefutottak medvevel es a vadörnek häla nem lett nagyobb baj. Az egyik egesz nemzeti parkos kinezetü fazon (terepgatya, ,,kecsua,, turacipö, vadaszkabat) szerint neha jo ha van melletted valaki aki ismeri a helyet. Na mi naivan gondoltuk most indul a buli, kapunk egy menö vadört mellenk bottal, aztan irany a hegy. Hat nem ez sült ki belöle. Egy darabig aszfaltos uton gyalogoltunk, kesz dzsungel volt az erdö, majd elägazik az ut, annäl ket fegyveres ör sorompoval, bodeval, a masik kisuton meg leterünk egy kis bemutato haz fele. Itt minden most epül, gondozottak a häz melletti reszek, de meg nincs kesz. Egy kis köhäzhoz kanyarodunk, susnyäs, meg egy ketrec, es a fiatal ,,gondozo,, bekeni a kezet valami eleseggel majd betrappol a ketrecbe es cuppog. Hivogatja az 5 honapos örvösmedve kölköt a lakbol. Kicsi bemutato nekünk, ahogy eteti, majd mi törtenik ha nem kapja meg az ähitott finomsägot, dünög egy sort a bocs.

Toväbb seta, a vezetönk trappol elöl, telefonälgat, bot nelkül persze. Mi meg loholunk, megint ugy erezzük, ezt beneztük, ide nem kell vezetö, mert különben nyomja nekünk a tempot es fotozni sincs idönk. A következö ällomäs ,,ällatkorhäz,, neven futott. Elmeletileg egy-egy leserült peldäny. Pär nagy kifutoval rendelkezö elkeritett resz, ket kisebben leopärdok, a ket nagyobban egy-egy örvös medve. Meg sok indiai aki ezerrel szelfizi magät a räcs mögött levo ällattal. Ezt egy darab szep lukas räcs valasztottal el, meglep, hogy nem nyult ki vmelyik ällat …

Azutän vegetert az utunk, megint a kapunäl voltunk. Üldögeltünk meg egy darabig, talältunk egy egesz pofäs szalamandrat, es lattunk egy erdekesebb madarat ketszer elsuhanni. Az erdöbe, hegyre nem is lättunk utat elkanyarodni, fogalmam sincs miert ajänlgattäk a vezetöt. Vagyis sejtem megint a penzert, de ez max egy kis borravalo nem fix är. Nekem nagyon rossz hangulatu napom volt. Majd härom hete värtam ezt a nemzeti parkot, biztos csak annyi, hogy belepöt veszel aztän iräny neki az egesz napodat setälässal töltöd vagy ülsz valahol hätha jön valami, hät nem.

Ezutän melegben vissza a faluba, ott ettünk nemi tojast meg kenyeret (amikor kenyeret irok mindig a palacsinta szerü csapatirol van szo). Majd elindultunk a mäsik iränyba völgynek fel, jött is egy dzsippes, olcsoert felvisz minket a hegy felebe ahol meg vannak häzak. Jol hangzott. Persze utkozben ment a rekläm, ha megvär minket es vissza fuvar is akkor ennyi stb. A hegyen a szerpentin vegen kiszalltunk, felelmetesen szep,päräs kilätäs a Dal-tora, es a környek hegyeire vegre masik perspektiväbol. Hät a taxis nem tägit, menjünk vele mondja, es indul meg a hegynek meg böszen magyaräz. Na itt mär kezdett nälam betelni a pohär, vitattuk is, hogy most le kell ällitani mert ebböl plusz borravalo penzeket ker majd talälomra tölünk. Amint szovätettük, nem kerünk vezetest itt hagyhat minket. Ne aggodjunk, ez csak egy kis ,,trek,, es majd egy kis penz de ne aggodjunk. Nem tetszett a dolog. Ez megint az volt, összeszednek, nem tägitanak es meg nyomja is nekem a ,,gyere,gyere,, szöveget, idöm nincs gyönyörködni es fotozni. Amint lefotoztam nehany követ legaläbb igy elve a kögyüjtesi szenvedelyemnek, azonnal a keves angollal magyaräzott, ez a kö itt van mär 1000 eve stb. A hangulatom romlott, mär reggel eleg morgos voltam, hozzäjött a napi meleg, es az, hogy 2000meteren dobd ki a tüdödet mert ö annyival gyorsabban megy, es amugy is gyere mär mert nezd välyoghäz, nezd igy elnek itt fent.

Az elsö emberre en ügyet sem vetettem, akivel beszelt, de egesz idö alatt ugy nezett ki azt sem tudja hova megy, es mindenkitöl megerdeklödi az iränyt (ezt felfele kocsival is müvelte, minden utkeresztezödesben belötte magänak az iränyt). Igy haladtunk fel, mikor az egyik asszonnyal jobban leällt kerdezösködni, mi meg lekerültük, megint vitattuk mi legyen mert nem kerünk a vezeteseböl. Erre felordit, menjünk itt vendegül lätnak minket egy kashmiri teära. Mire huzom a szäm, meg, hogy ne, de ,,kashmir tee, kashmir tee,,

Beballagtunk, jol rakott valyoghaz, egy feleseg, vagy kettö..itt nem tudom a fiatal läny mi volt. Volt egy idösebb feleseg, a ferj, meg ket kisgyerek. A häzban rögtön belepve balra szoba fäval megrakva, meg lomokkal, egy letra a nyitott, szellözö padläsra, majd jobb oldalon konyha, es onnan egy kis szoba. Mindehol csak a valyogpadlo, vagy valami textil, pär pärna, üres az egesz. A mennyezeten nehol vezetekek hada, es pär villanykörte. Az ablakban 2 regi koffer, azon egy fekete-feher tv, mögötte vmi äramgenerätor lehetett, en magnonak neztem, de mäs häznäl is lättam es sztem az inkäbb az äramert felel ha elmegy. Es kb ennyi, en teljesen bevettem magam a sarokba, ne is lässanak. Kezdtem bepipulni a fazonra. Az etelt a fiatalabbik läny keszitette, mig a ferj nekiällt dohänyozni, a gyerekek minket bämultak a taxis meg neha hozzäjuk beszelt hinduiul, neha meg hozzänk az angoljäval. A kedvem akkor kezdett elmenni jobban mikor a fejfajas miatt kezdtem rosszul lätni, es csak a nyaggatäst kaptam eleg ,,agressziv,, formäban a taxistol. ,,madam, problem?why?,, kb ennyit tudott es ezt egyre hevesebben, dülledt szemekkel kerdezte. Benni csak legyengette hagyjon engem beken, probält ö beszelni, de felesleges volt, mert a taxis angolja eddig tartott. Kaptam olajat, amit kenhettem a haläntekomra meg a homlokomra ez elmeletileg enyhiti a fejfäjäst. Utänna megerkezett a csapati meg a tea, en nem ittam nem ettem, mivel nem kiväntam. Erre a taxis sokadszorra is nyaggat, de mar olyan fejjel es hangsullyal, hogy en nem birtam toväbb, felältam es egyszerüen kimentem, otthagytam…

Veszem a cipöm az ajtoban, robog utännam a taxis a szokäsos härom kerdesevel, en meg közöltem mär magyarul (mivel az angolt sem fogta fel), hagyjon beken. Benni utännam, es csak legyinti hagyjon engem beken, megyünk. A csaläd gondolom nem ertette, de az latszodott, hogy a taxis miatt keltem fel. Utänna meg meg jön utännunk, hogy de a taxi akkor ennyi, meg mi a baj madam, meg hogy ö meg innen levisz minket. Mondtam neki angolul, hogy menjen innen, nem kerünk semmit a toväbbiakban. Erre, hogy innen veszelyes gyalog lemenni, söt hogy gondoljuk mi, hogy ezt a szerpentint le akarjuk setälni. Nem ertett a szobol, ällt, telefonält, kettö telefon között dülledt szemekkel eleg vehemenseg nyaggatott. Es nem ertette. Nekem ez nagyon betett. Mig neha benni el van hülve, hogy elnek, meg vendeglätäs, azzal nem szämol, hogy az ilyen akciok lehuzässal vegzödnek es ez nem a csaläd fele megy, hanem a taxisnak. Arrol nem is beszelve, hogy mindezt a sajät nyelven rendezte, de ha en nemetül szolalok meg bennihez, rögtön ,,baj van madam?,,

Vegül ugy volt, ahogy gondoltam, meg a teaert is felszämolt. Igazäbol elöször visszautasitotta a penzt lätva milyen ällapotban vagyok. Majd kifizettük, menjen csak a penzevel, csak menjen mär el. Amugy nem tägitott, meg messziröl is üvöltözött h menjünk vele vissza le, a parkolobol sem indult el csak kb 30 perc utän mikor mi is elkezdtünk lesetälni. Szörnyü nap volt, egyreszt mert utänna en nem tudtam hovatenni magam a türelmetlensegemert, masreszröl, egyszerüen a 20. nemet sem erti meg, akkor megis, hogy magyaräzzam el nem akarok valamit. Legközelebb jobban fogunk erre figyelni. A csaladot sajnalom, de elmeletileg a fazon mindenkitöl azt erdeklödte, ellätnak e minket egy teära, majd utänna beadva h regi baratok, be vagy hivva, es vmilyen uton modon a vege a penz lesz. Meg neked egy jo adag lelkiismeret furdaläs, mikor lätod, hogy elnek es mondjuk nem adsz, vagy nem tudsz annyit. A delutän mär jol telt, szep leseta a hegyröl, kellemes hangulat, es mintha minden utänna azert jönne, hogy aläirja ne feszengjek mert jol tettem amit tettem.

Ket fuvarunk is volt hazafele, szinte ingyen barätsägbol, jofejsegböl, vagy mert addig megismerni akartak. Egy kisebb fiucsapat meg a falunäl a  viztärozonäl, hol megälltunk meg gyönyörködni a birkäkban, a toba, a hegyben. Az egyik srac orvosnak tnul, innen valosi, es kerdes nelkül jön a valäsz, ne bizzunk meg itt a legtöbb emberben, mert csak a penzt akarjäk. Igyekezzünk kiszürni a tenyleg joszandekuakat. Meg este a piacon szolt hozzänk egy idösebb fazon, ,,elöször mindig alkudj,, meg a par centes kilos banännäl is. Nekem biztos, jo tanito lesz india elfogadäs, türelem teren. Kise besokall itt az ember, a varos nyüzsög, most van, hogy egy hetig csak a hajon vagyunk mert orankent iszonyat vihar jön es ömlik az esö. Amikor meg vegre egy-egy szep nap, akkor jön egy ilyen tapasztalat. Legközelebb erösebb nemet tudok mondani, es remelhetöleg igy hamarabb eljutok india szep reszenek a meglätäsähoz is.

A mäsik vendegsegünk a lassan egy hete tarto esös idöszak alatt volt. Az egyik itt dolgozo hivott meg a csalädjäba ebedre. En ennel nem ereztem hatso szandekot, mert bennit nagyon kedveli, meg lassan egy honapja itt vagyunk es mär többször mondta egyszer ugy is vendegül lät minket. A väros mäsik feleben elnek, kis häzban, ami egy lemez ajto es bejärat, faletra, itt cipöt le kell venni. Jobbra rögtön kijutsz egy kis szabadteri reszre, egy textil a függöny. A mäsik iränyba a nappali, egy tv-vel pär giccs viräggal es oraval. Naptar a falon meg egy hatalmas ora, es Korän reszlet. Ket plüss papucs fesü es aprosägtarto gyanänt. Többet nem lättam. A puszta öntött beton van letakarva egy vizhatlan foliäval es arra egy vekony szönyeg igy minden rücsköt erezhetsz. A konyhäba nem lättunk be, a wc a kis szabad területen, bädogszoba, lukkal, bojlerrel es mosäshoz hasznälatos kellekekel.

Az ebedet a länya (14 eves) szervirozta, elöször leterit egy kis textildarabot, majd femtälban viz erkezik, kezmosäshoz. Mi kaptunk az etelhez kanalat villät, de kiprobältuk a kezzel evest, ami az olajos szosz miatt 2-3 napig meg koromnel sargas volt. A kaja rizs, husos szoszos dolgokkal. Ez az egyhusos kaja volt es kb miattam nem erösen keszitve, plusz saläta. Itt a saläta mindig egyet jelent, mär több helyen is ettünk es az egyszerü saläta a hagyma-paradicsom-uborka-citrom meghintve erössel. A kaja finom volt, ezutän ujra kezmoso viz es törölközö. Majd teritek csere, tea es keksz. Kedvesek voltak, van egy länya, meg van egy 17 eves fia aki neha neha benezett. A feleseget alig lättuk, a konyhaban volt, vagy az ajtobol nezett neha ki rank meg a bollywoody filmre a tvben. Aztän aki meghivott magähoz (en nem is tudom a rendes nevet mert itt a hajon csak mindeki ,,mama,,-nak hivja), szoval ,,mama,, elkezdte ecsetelni, hogy a tavalyi arviz vitte el a hazat es hogy lassan halad az ujraepitesevel, meg baj lesz ha jön a tel, a padlo hideg alväshoz. Az elözö telük is rossz volt. Es csak egy folia a teto, plusz az ablakok keretei ott ällnak kint, de nincs penz üvegre. Meg,hogy volt itt valamikor egy tehetösebb europabol, aki igerte majd küld penzt a hazhoz, azota se semmi. Itt egy kicsit ereztük a fanyar oldalat, talän azert mutatja, hogy igy el, hatha egyszer valaki olyat visz el akinek van is annyi, hogy segitsen. Mi az epitesben tudnänk segiteni, de persze jött a kifogäs, az alapanyag stb. Ezzel meg nem tudunk mit kezdeni. Amugy jo hangulatu ebed volt, sziesztäval.

Majd mär esöben hazaindultunk riksäval, azota a hajon tengödünk mert sokszor viharos szel is tärsul. Szinte azonnal elromlik az idö. Süt a nap egy keveset, elfordulsz egy pillanatra es mar be is borul es ömlik az esö.

2015\05\24

A kashmiri vendeglatas es Gulmarg

 

Sokadik setautunk a to mellett, elindulunk a Mogul kertek egyikebe, majd megäll mellettünk egy öreg fazon egy fiatalabb soförrel. Rötön beszelgetesbe elegyedik mennyire szereti a nemeteket meg meg ket nemzetet. Mennyi vezetett turäja volt itt es vilägszerte, es üljünk mär be hozzä, meghiv minket egy teära. A hegy kellös közepen ujonnan felhuzott minivilla, ide erkezünk. Mindenhol szönyeg, tägas. Magas szobak, fa kellekekkel, egyszerü, technika nincs sok. Regi butorok, kepek a falon, nagy szobareszek pärnäkkal, több fö fogadäsähoz. Europaihoz mert etellel es kashmiri teäval lettünk kinalva, majd kitert a turäira, es hogy mennenk e valamerre. Ez meg nem volt huzos, kedves vendeglätäs, a turäkat sem nyomta ezerrel, sokat meselt önmagarol. Ujsägokat mutatott hol publikält, fenykepeket kikkel talälkozott. Miutän megegyeztünk talalkozunk meg az irodäjäban 2 nap mulva, toväbb indultunk a kisebbik mogul kertbe (Nishat Bagh).

Borult idö, sok indiai turista. A belepöt egy kis racsos ablaknäl kellett megvenni, nem volt veszes, felnöttnek 10rupia. A kertbe alig leptünk be märis egy foto vele, egy foto a gyerekevel. Voltak fiatalok akik velünk jöttek, mikozben erdeklödtek. Volt ket srac akik angolul se nagyon tudtak de mindenkepp beszelgetni akartak. A kerteszekkel erdemes vigyäzni, mivel az egyik az orrunk elött vägta le a virägot, majd hozta, hogy a mienk, persze a kedvesseg utän märis nyujtotta a kezet fizetsegert. A kertek gondozottak, tele virägokkal, szökökutakkal, minivizesesekkel es sok sok madärral (bubosbankät is lättunk).

A nap utän gyüjtödzsippet fogtunk es azzal igyekeztünk vissza a kikötönkhöz. A dzsippek szerintem egesz jok, 25 rupia innen a kornyekre ( 1 euro – ca 65 rupia) es ältaläban 12 fö elfer benne. A nap vegen kedvenc boltosunkhoz tertünk be, aki imäd beszelgetni vagy tippeket adni. Egy idösebb orvos, aki mär nem dolgozik es csak besegit a boltban mert szeret emberekkel talälkozni. Ha valami ketelyünk van,ältalaban megyünk is hozzä väsärolni es kikerjük a velemenyet. Sokat vivodtunk tudunk e itt egyedül turäzni vagy mindenkepp ajänlott vezetöt fogadni. Szerinte lehet egyedül is, ha magassabbra megyünk több hetre akkor ajänlott, de hogy amit a cikkiro öreg ajänlott egeszen olcsonak szämit. Egy hetes trekking turäert kb 150 euro, de kalkulältunk 32-37naposat is, az mär 900euro környeken van 1 vezetövel, ket loval meg a felszerelesekkel.

Aznapra hagytuk a kerdest, meg a gondolkozäst, 2 nap utän talälkoztunk megint az öreggel, de kb ugy, hogy az irodäja mellöl hivattuk fel telefonrol, 2 oräval az idöpont elött, hogy mi lemondanänk mert nem vagyunk tul jol. De az öreg mär közölte, hogy indul is, 20 perc es itt van. Az iroda poros, ezer eves, megint kepek nezesevel kezdtük, amit folyton a fogadott fia porolt es hozott a kezünkbe. Majd rätertünk a lenyegre. A turäk tetszettek, az ärak meg folyton nöttek, neha nem is ertettük, hogy kalkuläl mert csak irogatott pär szämot, dollärban szämolt, összevissza beszelt. A vegen alig birtunk szabadulni, mert mindenkepp kezet akat räzni, az meg mär kb a turäba egyezest jelentette volna. Egesz delutän ezzel ment el, közben vihar jött, ö meg csak kalkulält es nem az, hogy välaszthatsz, mindig az ujabb turaajänlatät vette opcionälisnak. Ez volt a legzavarobb, nem tudod azt mondani h ätgondoljuk, holnap jelentkezünk. Utoljära levezetett nekünk egy 37 napos expediciot egy vagyonert es arra värt h kezet räzunk. En mondtam, hogy nem välasztunk ma , holnap talalkozzunk ätgondoljuk. Na ez mär nem tetszett neki. A fogadott fiu aki mellette dolgozik sik ideg volt egesz idö alatt,a  vegere meg mär mi is, hogy nem tudunk a vegere jutni. Aztan vegül megertette a hatarozott nemet, es hogy holnap jelentkezünk. De a mäsnappal is ugy tervezett, hogy felvesz minket a kikötönel es megyünk a bankba. Itt sem az, hogy lehet nem is välasztunk turat, egyszerüen, az hogy leülünk meghallgatni mar szinte a megvetelt jelenti.  Mäsnap vegül nem sikerült felhivni, ö sem hivott minket vissza igy nem tudjuk azota mi van vele. Az elsö napokban volt nemi aggodalmunk, most valami maffia keres minket, szerencsere aznap is eleg esös volt, mikor a talälka lett volna, igy a partra sem tudtunk kievezni.

A sok esös nap utän, az itteni hajo tulajdonos hivott meg a häzäba, vendeglatas vendeglätäs hätän…ez is abban az iränyban volt a hegyen, mint a cikkiro öreg, stressz is volt rendesen, ne hogy a szomszedsägba erkezzünk. Szerencsere nem. A häz uj, kb 3 szintes, a szinteken szobäk, üresek, csak äggyal, beepitett szekrennyel, sok sok pärnäval es puha szönyegekkel. A harmadikon pedig egy kisebb elöado terem ami csak szönyeg es parna. Lent a földszinten egy kis konyha. Sehol nincs asztal, a földön keszül az etel, es ott is esznek. Egy kisebb gäztüzhely, hütö, elektronikai dolgok a tv kivetelevel nincsenek. Mondta, hogy meg ket gyereke lakik ott a csalädjäval, de nem tudod megmondani melyik a gyerekszoba vagy melyik melyike, mert csak egy szepen bevetett ägy, üres ter, sok textil van a szobäban. Semmi mäs. A nappalinak kinezö szobäban ahol letelepedtünk, vitrin arany vagy annak tünö teäscseszekkel, Korän reszletek a falon aranykeretben, es egy elhagyott vizipisztoly elrejtve a függönytarton.

Az ebedet a felesege hozta, läbunkhoz teritette egy plusz eveshez hasznält szönyegre. Rizs, hus, szoszban, mindez fem tälakban. Valamennyit en is ettem, bar nem volt egyszerü mivel napok ota nem ment le eleg kaja, mivel vagy olyan erös, vagy a koriander…mindig volt valami. Az ebed utän csere, tea es keksz, plusz a länya ert haza a kisfiäval. Lassan bucsuzkodtunk, majd a mäsik mogul kertbe indultunk, ami ott volt a közelben ( Shalimar Bagh). Itt mär kevesebben fotozkodtak velünk, volt nyugtunk, borult volt aznap is, de legaläbb megneztük a mäsik kertet is. Sikerül terkepet es meg reszletesebb utikönyvet venni, majd volt megint pär esös napunk tervezni, hova toväbb.

Gulmargot vettük celba, egy kicsit eszaknyugatra van a pakisztäni hatärvonalon mär. Turisztikai központ de nem gondoltam volna, hogy ennyire mint ami ott fogadott. Az induläs sikeres volt, csonakkal a partra, riksäval egy kisebb dzsip-autobusz pälyaudvarra, majd onnan dzsippel toväbb Tangmarg-ba. Ätszälläs mäsik dzsipbe es fel toväbb Gulmargba. Tangmarg es Gulmarg között 13km-en at kanyarog  a szerpentin nagyon szep, erdemes jo idöben legyalogolni. Az erdöben erdei ut nem vezet, a nagy resze le is van keritve teheneknek,lovaknak. A tekergözes utan viszont kiszälltunk kb 2700magassägban, es ezernyi ember, meg több ,,pony,, es iszonyat mocsok fogadott. Siralmas volt. A sokk utän elindultunk a felvono fele, de utközben mär megvitattuk, egy estere keresünk szälläst es masnap megyünk a csucsra. Elindultunk a felvono mellett fel egy kis hegyre, ösveny is volt mocsokkal es szemettel, majd 50 meter utän majomcsalädba botlottunk. Elöször nem hittem a szememnek itt fent majmok, sikerült fotozni öket, kb 5-10 meter tavot hagytak, majd ennel mär az egyik felenk ugrott, jelezve ez mär zavaro közelseg. Utolag kiderült a monkey hill-en voltunk. Jött meg pär fotozkodo fiatal a felvono környeken, majd setaltunk egy kört az egy db utjän ami volt a vögyben. A fele persze katonai falu volt, iskoläval.

Folyamatosan robogtak el mellettünk a tulsulyos indiai csalädok szörkucsmäval a fejükön es iszonyat szörbunda kabätokban a ponykkal. Leopärdmintäs, fekete, minden megtalälhato volt. Kabätok berlesre, csizma, turacipök. De nem märka, valami rongy kabät ami melegebb, es ezek kiteregetve a keritesekre, a lovak között. Delutänra talältunk egy kellemes helyet enni, a szälläs ärak drägäk voltak, europai szintu. De mivel szezonon kivül vagyunk viszonylag jo äron aludhattunk. Kicsit elter a szolgältatäs az otthonitol. Drägän alszol, ebben meg a reggeli sincs benne, es dunsztom sincs, hogy müködnek telen, mert egy ablaküveg, jol szellözö fahäzak, nem tul melegek. Este meg kisetaltunk az esti fenyekbe, ha valaki idekeszül a nagy sokk ellenere erdemes alväsi lehetöseget keresni, mert estere kiürül a kisfalu es völgye es mar csak a hazavägtato helyieket lätod,vagy a neha egyedül lezengö lovakkat.

Az este kellemesen hideg volt, plusz minden oräban elment az äram 5-10 percre, az egesz közvilägitas is kint. Csak lent a konyha müködött plusz äramrol. Mäsnap reggel 7kor keles, mert  9kor nyit a felvono. A reggeli kemeny 4 tojäs volt, plusz egy tea. Kenyer semmi hozzä vagy valami kis plusz. A felvononäl szo szerint ketrecharc, ugy is volt kialakitva, egy penztär a guid-oknak, gondolom ki kit visz hova stb, a mäsik ablak es räcs pedig a halandoke, akik kuzdenek jegyert. Itt kezdödött az indiaik kellemes megismerese, miszerint nem törödve azzal, hogy ugy ällsz a sorban levegö nincs köztetek simän bemäsznak eled. A jegyet kb egy ora varakozas utan megszereztük, majd iräny a felvono. Itt is furakodo emberek, egy csalad ami 20 föböl äll. Majd 4 szemelyes felvono, amibe nyaron 6an is beletuszkoljäk magukat, de francia minöseg. Innen fel 3050 meterre, ahol meg kvadosok, lovasok värnak trekkingturäsokra, egy kicsivel arrebb sätrak, kisebb camp. Es iszonyat emberäradat. Mi toväbb mentünk 4000meterre, sajnos csaltunk, hogy felvonoval, de semmi kondink nem volt, es vegre ket napra kimozdultunk. A felvono elmeletileg a viläg legmagasabbra menö liftje. Sipälyäik is vannak, es aki unatkozik külön vitetheti magät 15000 rupiäert helikopterrel magasra, es elvezheti a szüzhavas lesikläst. Eleg lavinaveszelyesnek nezett ki az egesz hegy, fent meg nehol combig erö hoval, a masik fele pedig barnara sikeredett a sivatag felöl erkezö homok miatt.

A 4000meteren vegzödö felvononäl, ugyancsak embertömeg, indiaik, europait nem is lättunk. Regi faszänkok, värakozo guid-ok es sielök. Ugy lehetett sielni velük, egy mäsik völgybe lefele (ezt el nem tudom kepzelni hova ment lefele, mert egy eleg havas mäsik hegyes resz volt meg a Sunshine peak-kel az elen), hogy a sielö rendesen siel, akit meg visz egyszerüen rääll a lecre mögötte es fogodzkodik. Erdekes volt. Mi elindultunk felfele, hatha kilatunk pakisztän fele, ez meg vagy 100meter volt fel, egy kis csucsra. Erös nappal, felhökkel. De meg kilattunk a himalaya nagy reszere. Elmeletileg lättam es lefotoztam a Nanga Parbatot, meg meg egy ket erdekes nevü 7000ezres hegyet a környeken (Nun Kun). A csucs utän, ahol egy reszen mär csak a mi nyomunk volt, visszaindultunk, majd a köztes ällomäsan belakmäroztunk. Tudtam babgulyas szerüt rendelni, persze kertük ne eröset, hat azert olyanra sikeredett. Innen pedig le a faluba, tanakodäs haza menjünk e, mert elmeletileg hindu tüntetes van srinagarban es veszelyes. Egy telefon egy kedves boltos sräctol, majd megnyugodva egy dzsipbe be, es iräny haza, nem tartottak tüntetest.

Ezutän egy nap mosäs, teregetes, azota meg esik minden nap. Igy värakozäs van.