Chandbali dohos városi üdülöjében szálltunk meg. Ezek több helyen is megtalálhatóak indiában, hasonló funkciót töltve be,mint otthon a régi üdülök. Viszonylag olcsòk, föleg indiai turisták szállnak meg vagy akik munka miatt érkeztek ide. Kis menza szerüséggel, kerttel,udvarral. Itt keritettünk Juli vegen par napra szobát,mivel ez volt az egyetlen utbaesö nemzeti park ami kinyit November elött (a legtöbb a monszun ideje alatt zárva van, vagy nem javasolt a látogatása). Az elsö par napban a faluban sétáltunk, egyik alkalommal megint halálra ilyedtünk egy varánusztól a falu közepén, amit nem vettünk idöben észre. Persze rá is némi szivbajt hozhattunk mert olyan gyorsan visszamászott a susnyásba, hogy már megint nem volt idönk lefotozni.

Egy másik alkalommal a falu szelen sétáltunk ki a közeli hidig, ahol embertömeg állt és bámult le a földekre. Mire odaértünk kiért a rendör is aki a frissen kiemelt vizihullát elemezte par helybélivel. A Kolkatai ut alatt is lattunk egy halottat a sinek között,mert lassitott a vonat, itt is csak egy kisebb tömeg volt két jegyzetelö rendörrel.

Sokkolodtunk kicsit,majd vissza a romantikus csotanyos szobába. Itt nem vittük tulzásba a fürdest mert a fürdöbe is mindig ovatosan mentünk be és zártuk. Konkrétan egy szep csotányunk volt. A legtöbbször már délután aram nélkül maradtunk, volt,hogy este beadtak némi gyufát és gyertyát vagy felfutott valaki,sikerült kivitelezni este 9re a vacsit. Ez itt normalis, az indiaiak elég késön esznek.

A sokadik napon kaptunk jótanácsot egy másik hotelestöl, a közelben van egy régi Britt vadászkastély, érdemes megkeresni. Amint átértünk a hidon, gyalog folytattuk, a következö kis falu össze is futott a tiszteletünkre. Egyikük azonnal fel is csapott idegenvezetönek és körbevitt minket, megmutatta a templomjaikat. Egy másik meghivott minket teára, itt már az egesz falu minket bámult, majd hozattak a gyerekekkel három müanyag szeket és leültettek minket az utca közepèn. A kezembe adtak alig 2hònapos csemetejüket és fotozkodtak velem. Persze várhatò volt, a pici az ölemben ültében bepisilt,megmoslygás volt de semmi más ez itt normal is. Kesöbb láttam az anyját is lepisilte,mikor érezte haláli nyugalommal csak eltartotta a picit magátòl. Miután megteáztunk elbucsuztunk,irány a kastely. Idegenvezetönk továbbra is velünk jött,kalauzolt. Az Iskola diakjai üvöltve integettek, üdvözöltek minket. A következö templomot direkt kinyitották nekünk, elöször csengetni kellett majd vmi levelet rágni és közben még a hajad felé felfele az arcod végigsimitani, utánna belephetsz a templomba. Nagyon kedvesen probálták magyarázni mit kell tenni mi viszont nem értettük (senki nem beszelt angolul), ezert beljebb nem mentünk. Kicsit ùgy vagyunk ez az ö vallásuk,megnezzük kintröl a templomot, de nem megyünk beljebb. Sokszor magát a szentelyt is sértés lefotozni.

A kastely gyönyörü volt,már félig felùjitott. Csekely belépöért cserebe be is mehettünk, sajnos bent nem lehetett fotòzni. Pedig volt 2 m x 3m-es régi billiárdasztal, elefántláb, krokodil és elefántkoponya, vadászképek. Körbejártuk,felmehettünk a tetöre,majd irány haza tuktukkal. Itt az a hir fogadott minket,nem sikerült augusztus 1-re még a nemzeti parktól belépési engedelyt szerezni. A hajó már ott all az üdülö elött a folyón, de mi még várhatunk egy napot.
Másodikán hajnali 6kor nekiindultunk. Aznap ki is csekkoltunk, csak a táskák maradtak ott, mivel kora délután visszaérünk mi indulunk is tovább Puriba.

A hajòn egyedül voltunk pedig be volt igérve pár másik indiai turista, igy kissé rossz szájizzel kezdödött az ut. Ez csak a hajò fix bérlési ára miatt fájt,kisses drága muri volt egyedül résztvenni a turán. Enyhitette a fájdalmat,hogy az esö közben másfél òra motorzaj után letértünk egy kisebb folyòra és láthattuk az elsö krokodilokat. Kettö a vizböl kémlelt, egy pedig a füben relaxált. Olyannyira nem vettem észre,hogy az krokodil, a hajos segéd vette észre, én azt hittem vmi régi láda darab,vagy fa. Majd 3meterre megközelitettük,amit megelégelt igy visszacsobbant a vizbe. Itt már befordultunk a nemzeti park területére egy kisebb folyora,majd szállhattunk ki az adminisztráciòs dolgok, engedély beszerzése miatt. Kiszállni a hajò tetején szálltunk majd fél òra után már rendesen szálltunk be lent,mert ennyi idö alatt 2métert nött a folyò. Emiatt érdemes késöbb, novembertöl látogatni a parkot. Ennek ellenére is sok krokodilt láttunk a vizben.

A tura mangrover fák és szigetek között vezetett. Pár helyen kiszálhattunk. Az egyiknél tele volt dámvaddal a sziget, plusz megnézhettük az uj szállásokat a szigeten,amik borsos áron vannak de a krokodilok és minden más mellett éjszakázhat a turista, szepen keritéssel, rácsokkal levédve. Itt lättunk elöször pälmafän függö feszkeket, papagäjokat, es van pär elkeritett krokodiljuk, egy albino is, de hozzä nem volt szerencsenk. Viszont meg lehet tekinteni egy bemutato termet, majdnem 30 különbözö hüllö szepen konzervälva, festett kepek a falon a madärfajokrol. Mint megtudjuk elt itt a folyoban edesvizi delfin es foghattam egy fejnagysägu meteorit darabot a kezemben, amit a környeken talältak. 

Innen toväbbmentünk egy mäsik szigetre, ahol a kiszälläsi pontnäl ugyancsak egy dämcsoportot ijesztettünk meg, innen egy darab ösveny volt a fäk közöttt egy kilätohoz. Egy szabäly volt, ha megällunk fotozni az ösvenyen gyorsan tegyük, mivel lehetnek itt is a vizben krokodilok. A kilätorol nem värt kilätäs es elmeny värt ränk, oriäsi golyacsoprtra lehetett rälätni. A hangokat mär messziröl hallottuk, nem tudtuk mi lesz, de több ezer szärnyas otthonäba ad betekintest a kiläto :)

A visszaut kellemesen telt, lättunk meg különbözö Kingfisher madarakat, krokodilokat a vizböl kandikälni, majd hazaertünk. Innen gyors elszämoläs, fizetes, majd iräny a buszra, vissza Bhadrakba. A fizetesnel vigyäzni kell, nekunk be volt igerve meg pär indiai turista, mivel nem jöttek (lehet csak blöff volt) fizethettünk szepen a hajoert...dräga tura volt, viszont sok ujat lättunk es megelhettük valamennyire a park vadsägät, pont a nyitäs miatt, mivel turistäk nem zavartak minden nap. Ajänlott Novembertöl menni, ez csak a folyo miatt lehet hasznos, sok a kis sziget ahol a hüllök pihennek, es a monszun idöszak alatt hamar viz alä kerül. 

A busznäl talälkoztunk a kedves hoteles sräccal, vett nekünk vizet, semmit nem akart cserebe elfogadni. Utännunk jött a konyhäsunk is, aki egesz heten pofätlan modon ott ült a közelunkbe mikor ettünk, mikor a pincer sräc vmi miatt eltünt a szinröl, azonnal borravaloert könyörgött. Mi mondtuk adtunk, kerje a tärsätol. Itt sajnos fogalmuk sincs, hogy ez sok, rämenösseg, es pofätlansäg. Amivel meg a kis falvaknäl vigyäzni kell, se wc papir, se egyeb. Mi innentöl kezdve szalvetat tudtunk csak venni, vagy tanulhattuk meg az india popo mosäst :) erre erdemes felkeszülni. Az europai turista ältal nem nagyon lätogatott helyeken ezekkel nincsenek felkeszülve, sem a hotel, mert indiai vendegeik vannak, az pedig mäs. ök mossäk bal kezzel. Cukrot sem sikerült vennünk a meg utolso kävekhoz (itt meg müködött az utolso gäzunk fözeshez), annak ellenere, hogy az elado mellett ott volt a 10 kilos cukros zsäk, csak a joindulatän ällt ad nekunk egy kis pohärnyival es mond rä egy ärat, nem kaptunk. 

A kedvencem, amikor kapunk menüt, välasztunk, majd közlik az nincs. Holtszezonba mindegy van e menü vagy nem, csak az alap india kajäkat lehet rendelni, voltunk sikeresen a faluban olyan helyen is ahol menü sincs, mert ugy is csak falusiak esznek ott, ök meg tudjäk mit lehet kerni. 

A kis helyeken vigyäzni kell az ajänlatokkal, mindenki ,,le akarja huzni a feherembert,, erre jo felkeszülni es neha nemet mondani, arrol nem is beszelve, hogy nyugink csak a szobävan volt, ha kiültünk a folyopartra 5 perc mulva valaki jött ismerkedni, kerdezni. Ezzel nincs baj, csak sok. 

Chandbalibol a busz ut megint kellemes volt es hosszu, majd Bhadrakban elment a vonat az orrunk elött pont amiatt, hogy az emberek megällnak az ajtoban es nem mennek arrebb. Igy värhattunk meg az estebe 1 orät, viszont utänna 3 ora ut utän megerkeztünk a közeli nagyvärosba, ahol egy estet töltöttünk (ez most vagy Bhubaneswar volt vagy Cuttack, erre mär nem emlekszem).A vonaton igy is kikaptunk a kalauztol, hogy sima jeggyel 800km alatti tävon nem tartozkodhatunk az alvokocsiban (attol függetlenül sem, hogy vegigällod az utat a csomagokkal). Mäsnap este pedig toväbbmentünk Puriba, ami egy eleg laza vonatut volt, elöször vegre az oceänparton :)