Chandigarh után tovább utaztunk vonattal Kolkataba. Hajnali egy óra környékén indult igy volt idönk az alvó emberektöl hemzsegö vasútállomáson pihenni. Este egész türhetö bár itt olyan egy sima hetköznap a pályaudvaron,mint most otthon a menekültek miatt. Azt nem tudtam eldönteni a palyaudvar elött,utcákon alvókról,utaznak vagy szimplán ott élnek. Nekem újdonság volt ennyit utazni alvókocsiban is mivel még eddig nem volt ilyen hosszú vonatutam, nem úgy mint Benninek,aki már átélte ezt oroszországban. 

A vonatok itt hosszabbak. A legtöbb teher vonat 50kocsiból áll és három mozdony huzza (megszámoltam unalmamban 2x),a sima vonatok rácsos ablakuak,nyitottak,kivéve a légkondis elsöosztályt, egy mozdonnyal. Csak potom 20kocsiból állnak. Aminek számomra logikatlan az összeállitása. Nagy átlagban elöl pár másodosztály vagy harmad,majd a legkondis kocsik,alvókocsik és a végen ùjra masod-harmadosztalyuak. Olyan szempontból logikus,sokan Nagy távot utaznak,igy rögtön közepre fel is szállhat, ezek Nagy atlagban elöre foglalt hellyel mennek,hely nelkül nem is tartozkodhatnak itt-persze tartozkodnak. Ha pedig csak kis távot utazunk szaladhatunk elöre vagy hátra a kocsik miatt vagy 5percig az állomáson,mire felszàllunk a már tömott kocsiba. Errol eleg sok tapasztalatunk lett..konkretan ennel az utnál ahol meg volt a jegy ami a korunkat tartalmazta,elsö látásra két különbözö kocsiba szólt. Szerencsre a vonaton akadt fiatal aki lecsekkolta neten hol is a helyünk mivel a jegy csak egy fajta várakozási-lista adatokat tartalmazott. Felverekedtük magunkat a vonatra,segitettek megtalálni a helyet,aludhattunk,majd megkezdödött a cirkusz..

A nagy tavot megtevö vonatok csak Nagy vàrosokban állnak meg, vagy néha a pusztában all 20 percet, igy is ugy is megtelik arusokkal és keregetö nyomorultakkal (nem bunkoságból irom, itt minden volt ami letezik). Hajnaltól megindulnak a vonat alkalmazottai a reggelivel,hangosan hirdetve mit hoznak,ettöl már nem tud az ember aludni,aztan ahogy világosodik szépen lemasznak az utazok az ülöhelyre,visszacsukjak az ágyakat, ami epp nem fix.
Az állomásokról vagy a pusztában ha leállunk várakozni jön a többi árus. Meg a különbözö kéregetök. volt itt anya a kb 4éves és 1 eves lányával. Az anya leült dobolni a kisebbik gyerekkel a karján, a nagyobbik lányka pedig átakrobatikázott a kocsin, ami kemeny fél méteres szelessegü folyosóval bir. Jött egy lábatlan idös fazon, vallásos narancssárga ruhát viselö emberek,akik legtöbbször egy kis bálvánnyal és virággal füstölövel vonultak végig (öket a Mai napig nem tudjuk hovatenni és a gyüjtönevüket sem tudjuk,pedig kerdeztük Indiai barátunkat,de ö is csak annyit mondott amolyan zarándoklaton levök,akik templomtol templomig gyalogolnak..).

Idöközben változott a taj,megjelentek a rizsföldek, a sikság, láttunk egy tucat pávát (csak ugy a földeken,mindig párban) és egy flamingo nagyságu termetü szürke madarat (meg keresem mi volt ez). A legtöbb állatot Ami erdekes lenne mindig lemaradunk, hogy lefotozzuk mert utazunk és gyors a vonat vagy ugy zötyög,hogy nincs az fotos aki megtartja a gépet..
Majd beborult az ég,iszonyat mennydörgéssel zudult le egy adag esö, mi ezt elkönyveltük a monszunnak. Emiatt is döntöttünk Kolkata mellett, hogy teljesen a keleti partra erkezve kikerüljük majd.

Az egesz ùt hangulata varázslatos volt az idöjárás miatt, meleg esö,paras, az emberek a rizsföldeken, a sok sok madár,bivaly,tehen..a nagysága a vidéknek. A kis falvak szegenysege, sátor házak,vályogházak és a házak között kialakitott vagy epp megmaradt fürdö-mosdó vizek.
Az ùt jòl telt, neha megjelentek a vonat alkalmazottai az epp aktualis kajával, vagy gyors takaritással. Befujták néha a vagont és a wc-ket legfrissitövel,majd ott álltak penzre várva,hogy adjunk.

Meg egy kicsit a vonatokrol: a kocsik elöl hatul 2- 2 wcvel rendelkeznek,volt ahol az egyik europai WC volt, amugy csak a szokásos luk. Az elötérben plusz mosdò, a vonatajtò napközben nagyrészt nyitva és igy száguld közben, estere igyekeznek zárva tartani. Az emberek pedig meg a folyoson és az ajtok mellett is alszanak. Annyira sokan nincsenek mint amilyen kepeket lehet találni neten,hogy meg kivül is utaznak, ez a városi elövonatokra igaz. De ott is inkabb csak elálják az ajtónál az utat emiatt tünik soknak. Az üléseken pedig ami kb 3emberre van tervezve elfernek 6an...

érdekes volt,ha a pusztában álltunk le másik vonatot bevárni, a fél vonat leszállt nyujtozni,cigizni. Majd iszonyat tülkölés,egyrészt az érkezö vonattòl másrészt a miénktöl,hogy megyünk tovàbb. Az emberek nem sietik el a visszaszállást,sokan már menet közben ugrálnak fel rá. Na ez a másik,mikor két száguldò vonat találkozik,megy el egymás melett,leirhatatlan érzés,félelmetes,minden beleremeg. Ha csak fekszik az ember,hallgatja olyan mint vmi SciFi film. Sokszor az az erzetem is volt már kisiklottunk és a földeken megyünk ilyen erövel.
Szerencsere ez nem történt meg igy másfél nap után majdnem délben leszálltunk Kolkata egyik Nagy állomásán (howrak). Ez számomra megint logikátlan volt,mivel a vonat az állomás nevet viseli magán és nem a városét,igy ha nem tudom melyik állomás en be sem lövöm ez Kolkatat jelenti.

Az állomás hatalmas, és ebböl három is van a városban. Beérve autout kezdödik a vágány mellett az epületen belül. Itt elöször sikerült KFC-t lelni, en nem vagyok ilyen gyorskajálda-fan, de az egyik legnagyobb öröm volt némi ,,europai,, kaját enni,persze csipöset...

Kolkata nagyon szep, Brit alapu vàros, fogtunk egy prepaid taxit és irány a szállás. Három napot maradtunk egy tetöteraszi hangulatos szobában, ami egy nap alvásbòl állt a vonatut miatt. Mindennap esett az esö, minden szepen dohosodott igy nem maradtunk többet, csak csalingáztunk a városban. Megneztük a Victoria Memorial-t,parkot,kastelyt, és a régi piac részt,majd tovább vonatoztunk Bhadrakig, itt tuktuk fogás és irány a kb 5kmre lévö buszállomás tovább Chandbali irányába. Ez már szürkületkor volt, a buszra tömegverekedes árán lehetett feljutni de mindenki nagyon keszseges volt. Elöször tapasztaltuk, hogy azonnal fizetes nelkül felültettek a buszra,majd ráparancsoltak par indiaira adja at a helyet nekünk. Elöször külön ültünk de addig piszkálták a saját társaikat mig egymás mellé nem ültettek minket kenyelmesen :)

Aztán kezdödött a hosszu menet az ejszakába, a kb 45km megtételéhez 3 és fél ora kellett. Kis ut, sokhelyen most epitenek vizelvezetöket,hidakat. Sokat már nem láttunk a tájbòl,mivel besötétedett, de itt figyeltünk fel elöször a lomhan repülö,marha Nagy deneverfélékre...vagyis repülökutyákra:) Az ut hangulatos, nyitott ablakok ajtó, Ami nem segit,hogy ne érezd azt a tömegszagot ami be all ezalatt az idö alatt a buszban. Igy erkeztünk sötétben a hangulatos kisfaluba, ahol egesznap szol a Hindi zene a templomnal és ahol a következö napok telnek egy dohos szobában,mivel az itt levö nemzeti park nyitására várunk (Aug 1).